@Gour: hát ez a dolog nagyon fején találja a szöget, hogy a dugás a férfit kijózanítja, a csajt meg beindítja. Pont így jártam legutóbb :-(
Úgyhogy lopom ezt a szöveget :-)
@Sadist: "Pl. a nőket csak akkor illetne meg bármilyen házastársi jog, ha szűzen mentek férjhez."
Volt ilyen a történelemben, nem véletlenül szűnt meg. A nők úgy gondolták, nekik is joguk van annyi szexuális partnerhez és tapasztalatszerzéshez, amennyit akarnak. A férfiak meg rájöttek, hogy ez nekik is jó (sőt, ők járnak jobban), mert régen a társadalmi szabályok megvédték a nőket a kihasználástól. Óriási erőfeszítésekbe került egy nőt elcsábítani és rávenni a szexre, ha nem akarták feleségül venni. Ma a nők könnyen kaphatók, olcsóak lettek, és ezzel valójában ők jártak rosszabbul, mert már nem becsülik meg őket a férfiak.
De tegyük fel, be lehetne vezetni ilyen szüzességi szabályt. Egyik nemnek se tetszene, de a férfiak lennének, akik hangosabban tiltakoznak. Hiszen akkor zsákbamacskát kéne venniük a házassággal! Régen ez azért működött, mert a házasságot vagyoni helyzet és családi érdek alapján kötötték. Ma a szerelem és a szexuális vonzalom az alapja, ezért nem lehet elvárni, hogy bárki is összeházasodjon olyan valakivel, akivel még nem feküdt le soha. Mi van, ha a két ember nem illik össze szexuálisan? Vagy mi van, ha az esküvő után derül ki, hogy a nő egy perverz hapsihoz ment hozzá, vagy a pasi egy frigid nőt vett el? Arról nem is beszélve, milyen fiatalon kéne házasodni, hogy a hormonok ne őrjítsék meg az embereket. A meggondolatlanul kötött házasságok miatt aztán a válások száma is jóval nagyobb lenne, az elvált nőkre pedig nyilván nem lehetne alkalmazni a szüzességi szabályt. Tehát végeredményben nem oldanál meg semmit vele.
De ha már itt tartunk, ismerek két lányt, akik nagyon vallásosak, és ők tényleg szűzen akarnak férjhez menni. Ne tudd meg, milyen nehézségeik vannak, pedig mindkettő nagyon csinos. A pasik rögtön lekopnak, amint a csaj megmondja, hogy ő csak az esküvő után akar szexelni. Egyszerűen nem működik ez ma már, és nem a nők, hanem a pasik miatt. Megnézném én azt a pasit, aki kibírja az 1-2 évig tartó szexmentes udvarlási időszakot! (mert a házasság komoly döntés, házasságot nem kötünk ennél rövidebb ismeretség esetén nyilván). Azok a lányok, akiket vallásosan neveltek szigorú szabályok szerint (kevés van, de van), sokkal nehezebben találnak párt, mint bárki a világon. A karrieristák és a csúnyák mellett ők adják a szingli nők harmadik csoportját.
" létezik, csak nem abban a formában, ahogy te, a mesekönyvek, a nők, meg Hollywood leírják."
Akkor milyen formában? A te számodra pl. mit jelent?
@Sadist: "Lehet, hogy Átlag Józsi is vágyik a Jessica Alba kinézetű nőre, de neki nincs lehetősége kiélni ezt a vágyát, míg egy Átlag Juci simán alá tud feküdni egy nála három kategóriával jobb pasasnak."
Én ebben korántsem vagyok biztos. Te el se tudod képzelni, hogy a "jó pasik" között is lehet olyan, aki normális kapcsolatot akar, és nem lefeküdni fűvel-fával, még a "három kategóriával" gyengébb csajjal is? Fura, hogy ilyen elvtelen dugógépeknek állítod be férfitársaidat. Természetesen nincs igazad, de már nem hozok rá életből vett példát, mert az neked úgyis apex fallacy... Nincs értelme.
Amúgy meg egyre kevésbé értem, hogy kit nevezel alfának. A bunkó újgazdagot? Az izomagyú playboyt? Mert most úgy tűnik, mintha minden kicsit is jóképű pasira használnád ezt a szót, főleg ha még egzisztenciája is van. Ismertem olyan pasit, akinek jó állása, pénze is volt, és még helyes is volt, de mellette befelé forduló és nagyon szerény. Nemigen nőzött, mert még szégyenlős is volt. Akkor ő most alfa vagy nem? Hiszen a munkájában sikeres, jóképű, magas és van pénze, viszont nem domináns típus. Na ilyen sokat számít a személyiség, aminek a sokfélesége egyáltalán nincs az elméletedbe beleépítve. Nálad csak 3 féle ember létezik: 1. alfák, 2. többi férfi, 3. nők. És a 3 közül az alfák kiléte a leghomályosabb. Én úgy látom, még a fogalom mibenléte sincs rendesen tisztázva, nemhogy bizonyítva.
"Akkor is gond lenne vele, csak a látszólag nagyobb választék felnagyítja."
Ez nem kielégítő válasz. Elég röviden elintézted, nulla érvvel alátámasztva.
"mikor választani kell, hogy a kicsit pocakos, átlagos arcú, bolti eladó Józsi vagy inkább az ügyvéd dinasztiából származó, kajakos, jóképű Alfonz randi meghívását fogadják el, egyetlen ezredmásodperc alatt lefut a kis agyukban az összehasonlítás és kidobja a nem meglepő eredményt."
Nagyon fekete-fehéren gondolkozol, már megint a tökély / selejt példát hozod. A bolti eladó szegény még csúnya is, az ügyvéd meg nemcsak gazdag, de még jóképű is. Csupa szélsőség, mint egy filmben. Azt gondolod, ennyire nincsenek árnyalatok? Nincs csúf arcú ügyvéd és jóképű bolti eladó?
És sose láttál még olyat, hogy szép nő csúnya pasival járt, vagy jóképű pasi csúnya nővel, és senki se értette,mit eszik rajta? Sose ismertél olyanokat, akiknek az átlagtól eltérő ízlésük van, pl. vékony fiú, aki a molett lányokat szereti? Te olyan sémára húzod rá a világot, mintha mindenki egyforma lenne, ugyanazt akarná, ugyanaz tetszene neki. Nem állítom, hogy nincsenek trendek meg szépségideálok, és hogy az emberek nem esnek áldozatul ezeknek. De ennél a világ azért sokkal színesebb.
"Az össztársadalmi boldogság nőhet attól függetlenül, hogy az egyéneké csökken."
Japán gazdag ország, mert kizsigereli állapmolgárait. Japánban a legnagyobb az öngyilkosságok száma a világon. Akkor most jó japánnak lenni? Boldog a japán ember?
Ha bevezetünk egy szabályt, amely boldogtalanná teszi az egyént, akkor az végülis kinek jó? "Ki" vagy "mi" a társadalom, ha nem egyének összessége? A társadalomnak akkor sikerült megszabadulnia sok elavult tradíciótól, mikor az emberek rájöttek, hogy a társadalom ők maguk, és hogy a társadalmi szabályokat ők maguk alkotják. Még Japán is változóban van, ha ez a folyamat lassú is.
"Pl. a progresszív adózás mellet azzal szoktak érvelni, hogy mérsékli a társadalmi rétegek között a vagyoni különbséget. (...)A nyílt hipergámia miatt kettészakadt a férfiak társadalma. Egy kis részének jut normális nő, a többinek meg nem."
Össze se lehet hasonlítani a kettőt. A jövedelem esetében objektív mérce van, hogy ki mennyit keres. De azt, hogy ki alfa és ki nem, mi alapján döntöd el? Lehetetlen olyan társadalmi szabályt bevezetni, aminek ennyire szubjektív mércéje van.
@Sadist: "Tudod mely nőket nem érdekli a férfiak egzisztenciája és társadalmi státusza? Azokat, akik annyira taszítóak, hogy csak ezt tudják felhozni pozitívumként"
Ez az állítás nagyon durva és a nők egészére nézve sértő, ráadásul rendkívül alattomos csapda van elrejtve benne. Lényegében a következőt mondod: ha egy nő azt állítja, őt nem érdekli a férfi vagyoni helyzete és státusza, akkor vagy ronda, vagy hazudik. Tehát ha nő vagy és ezt állítod, csak úgy tudod bebizonyítani, hogy nem hazudsz, ha azt bizonyítod be, hogy nem vagy ronda. Itt viszont bajban vagy, mert amit magadról állítasz, az szubjektív és könnyen megcáfolható. Rád lehet sütni, hogy beképzelt / nárcisztikus vagy, sokkal szebbnek hiszed magad, mint valójában vagy, stb. Tehát nemcsak hogy kiteszed magad annak, hogy valaki osztályozzon külső alapján, mintha egy lóvásáron vagy rabszolgapiacon lennénk, de további sértéseket is el fogsz szenvedni, amelyek a jellemedre vagy személyiségedre vonatkoznak. Szóval jól ki van ez találva. Ilyen csapdát a nők nehezen tudnának állítani a férfiaknak, de azért megfontolásra javaslom az állításod férfiakra letükrözött változatát: "Tudod, melyik férfi mondja azt, hogy ő nem felszínes, érzéketlen szexgép, hanem romantikus alkat és tiszteli a nőket? Az, aki annyira taszító (csúnya / esetlen / mama kedvence stb - illeszd be a megfelelő tulajdonságot), hogy csak ezt tudja felhozni pozitívumként." Na ugye, hogy az igazságérzeted máris tiltakozik? Csak úgy tudnád bebizonyítani, hogy nem vagy érzéketlen szexgép, ha azt bizonyítod be, hogy nem vagy taszító a nőknek - erről viszont a nők ítélnek, nem te, úgyhogy máris bajban vagy. Lehetetlen megcáfolni.
"Meg légyszi mutass már be annak a nőnek, aki még csak nem is ismerkedik egynél több pasival. Csinálok szeretnék egy kiállítást és be akarom rakni az albínó holló mellé, hogy az emberek megcsodálhassák."
A cinizmus sokat nem tesz hozzá, igaz, el sem vesz belőle. Érvnek mondjuk nem érv, de gyenge lábakon álló elméleteknek jól jön az ilyen támogatás is. :) Amit nem lehet bebizonyítani, abban hinni kell, ezért olyanok vagytok ti, hipergámia-hívők, mint egy férfiaknak szóló modern vallási szekta. És én még azt hittem, a krisnásoknál nincs rosszabb. :)
"Mindannyian szeretnétek azt hinni, hogy egyediek és megismételhetetlenek vagytok, igazi egyéniségek, a valóság viszont az, hogy a 95%-otok ugyanúgy viselkedik..."
Nincs igazad. Férfiban és nőben is rengetegféle személyiség van, és ne akard elhitetni, hogy két ellentétes személyiségű ember egyformán viselkedik! Amúgy te kívülről nem tudod megítélni, mekkora különbségek vannak nő és nő között. Olyan ez, mint mikor az európai ember ránéz egy ferde szeműre és nem tudja megmondani, japán-e vagy kínai. Ők bezzeg tudják egymásról első pillantásra.
"Szinte mindenhol ugyanaz a szoftver fut, csak az ellenkezőjét próbáljátok beadni. Van, aki elhiszi, meg vagyunk egy páran, akik nem :)"
Tőlem nyugodtan folytasd utadat a szkepticizmus jól kitaposott luciferi útján, ha nem elhinni boldogabbá tesz. Áldásom rá. :)
"A shaming language nagyon ciki."
Shaming language? Te sokkal járatosabb vagy feminista körökben, mint akármelyik nő. Tudod, elgondolkodtatóak ezek az angolból vett kifejezések, mert elsőre tudományosnak tűnnek, de gyanítom, hogy kábé annyira megalapozottak, mint a hipergámia-elmélet. Ezért kezd elegem lenni abból, hogy ezekre hivatkozva lepasszolod és megfontolásra se érdemesnek nyilvánítod az érveimet.
Mostanra megértettem, hogy ti egy külön univerzum vagytok, saját terminusokkal. De ha ezeket használod, az olyan, mintha én azt válaszolnám egyik gondolatodra, hogy adava kedavra. Az univerzumodon kívül ezek nem jelentenek semmit. Számomra nem valós terminusok és nem érvek, szóval nincs értelme itt használnod őket.
"Ha felveted, hogy a 10-es skálán két ember különböző szinten van, akkor felháborodnak, hogy nem lehet egy embert egyetlen számmal leírni"
Nézd, amíg számmal írod le az embereket, addig ne várd, hogy emberi módon viselkedjenek veled! Nem pont a tiszteletet hiányoltad a nők részéről? Akinek a másik csak számok összessége, és saját magát is úgy méri, az pont azokat a dolgokat áldozza fel, amik miatt érdemes volt embernek születnie. Nyilván azért nem kaptál tiszteletet, mert egy számnak kijáró elbánásban részesítettek, viszonzásul, amiért te is egy számnak kijáró elbánásban részesíted az adott nőt. A számokat egyedül a matematikusok tisztelik, velük kéne barátkoznod. :)
@Valmina: "Ez azt jelenti, hogy szabjuk meg erőszakkal, ki kivel legyen?"
Ó, dehogy, nem kell ehhez semmilyen erőszak, pusztán annyi, hogy a nőkre rákényszerítjük a választásaik következményeit.
Pl. a nőket csak akkor illetne meg bármilyen házastársi jog, ha szűzen mentek férjhez.
Ez erőszakkal korlátozná, hogy kivel dughatnak vagy kihez mehetnek férjhez? Egyáltalán nem. Megvolna ugyanúgy a szabad választási lehetőségük, csak következménye volna annak, hogy felülnek a faszkörhintára.
Mindjárt imponálóbb lenne Átlag Józsi megbízhatósága és családcentrikussága, mint a playboy alfahím életstílusa jelentette izgalom.
"Nem lehet a társadalom boldogságát az egyén boldogtalansága árán megváltani, elvégre a társadalom is egyénekből áll."
Hamis dekompozíció. A társadalom nem egyénekből, hanem egyénekből és a közöttük lévő kapcsolatokból áll, a legkisebb egység pedig a család. Az össztársadalmi boldogság nőhet attól függetlenül, hogy az egyéneké csökken.
Pl. a progresszív adózás mellet azzal szoktak érvelni, hogy mérsékli a társadalmi rétegek között a vagyoni különbséget. A jól kereső egyének rosszul járnak vele, össztársadalmi szinten viszont nyernek vele, hogy kisebb a társadalmi feszültség.
Ugyanez igaz a párkapcsolatokra is. A nyílt hipergámia miatt kettészakadt a férfiak társadalma. Egy kis részének jut normális nő, a többinek meg nem.
"Szóval a szerelem szerinted csak mese?"
Nem, tényleg létezik, csak nem abban a formában, ahogy te, a mesekönyvek, a nők, meg Hollywood leírják.
"Tényleg nem voltál még szerelmes? Húha. Ezek szerint nem tudod, mi az, és nem is értenéd, hiába magyarázom. Szomorú vagyok."
A shaming language nagyon ciki. Ne használd, hacsak nem akarsz bohócot csinálni magadból. Eddig egész jó voltál, nem kéne elrontani.
"Nem tudom, nem hiszek a szintekben."
Ne higgy a gravitációban sem, és akkor simán tudsz repülni :)
"Ha szerelmes az ember, akkor nincsenek szintek meg százalékok, nem mérlegel, hogy milyen szintű vagyok én és milyen ő. Akkor egyszerűen csak szeret, és nincs méricskélés, nincsen "húspiac"."
Akkor azt magyarázd el, hogy a fenébe van az, hogy a modell alkatú, kedves, intelligens csajok mindig a magas, jóképű, sikeres férfiakba szerelmesednek bele, nem pedig a Mekiben robotoló, alacsony, de végtelenül tisztelettudó és romantikus egyetemista srácokba?
@Valmina: "Attól függ, emberként milyen. Nem viccelek.
...
Szóval én magasról teszek a státuszára, és nem érdekel, milyen kocsija van, mennyi a pénze, legyen ember, és mint férfi, bánjon tisztelettel a nővel, különben a szememben nulla."
10-ből 10 nő ezt mondja, aztán 10-ből 10 lepattintja a tisztelettudó, emberi, de egyéb szempontból nem kiemelkedő srácokat.
"Én ismertem olyan bölcsészt, aki férfiasabb és vonzóbb volt, mint egy focista vagy egy sztárügyvéd vagy egy pénzes vezérigazgató. Sőt, az intelligenciája miatt messze túlszárnyalta azokat."
Apex fallacy. Keress rá Google-val!
"Miért nem hiszed el, hogy van, akit tényleg nem érdekel a pénz, hanem a másik személyes tulajdonságai érdeklik, ha párt akar választani?"
Elhiszem, hogy van. Ahogy albínó holló is.
Tudod mely nőket nem érdekli a férfiak egzisztenciája és társadalmi státusza? Azokat, akik annyira taszítóak, hogy csak ezt tudják felhozni pozitívumként, hogy őket nem érdekli a másik státusza és vagyoni helyzete. Ők már annak is örülhetnek, ha valaki rájuk fanyalodik, de így sajnos a státusz figyelmen kívül hagyása csak szükségből kovácsolt erény.
"Honnan tudod, hogy volt még 99? És hogy átnéztem rajtuk?"
Amelyik nő nem ronda, mint a lőtt seb, annál naponta több tucatnyi férfi próbál interakciót kezdeményezni, csak ezt ők észre se veszik. A nem megfelelő szintű férfiak gyakorlatilag láthatatlanok a nők számára, mintha csak valami zavaró fehér zaj lenne.
"Egyébként ha az ember elkötelezi magát valakinek, akkor természets, hogy a többinek már nincs esélye, nem? Nagyon ritka, hogy egyszerre ismerkedj meg nemhogy 100, de 2 pasival, akik mindketten érdeklődést mutatnak. Általában az egyik előbb érkezik, és ha létrejön a kapcsolat, akkor a másiknak azért nincs esélye, mert már foglalt vagy."
:D x 2147483647 (nem írom ki mindet, ha nem baj)
Nézz utána, hogy mi az a liánozás! (Hint: női sport számoknál keresd ;) )
Meg légyszi mutass már be annak a nőnek, aki még csak nem is ismerkedik egynél több pasival! Csinálok szeretnék egy kiállítást és be akarom rakni az albínó holló mellé, hogy az emberek megcsodálhassák.
"Ne mondd, hogy ismered a nők 95%-át! Ezt még a Don Juan se merné állítani. :)"
Mindannyian szeretnétek azt hinni, hogy egyediek és megismételhetetlenek vagytok, igazi egyéniségek, a valóság viszont az, hogy a 95%-otok ugyanúgy viselkedik, ugyanolyanok az ösztönei, ugyanazok a dilijei. Szinte mindenhol ugyanaz a szoftver fut, csak az ellenkezőjét próbáljátok beadni. Van, aki elhiszi, meg vagyunk egy páran, akik nem :)
"Ugye, neked mindenre megvan a válaszod? :)"
Mindenre IS.
"Fura, hogy a netes párkeresést preferálod, mikor pont a neten való nagy választék miatt van sok kevésbé kapós fiú és lány gondban. Hiszen ha mindenki csak azok közül választhatna, akiket az élet elé sodor, akkor semmi gondod nem lenne a hipergámiával."
Akkor is gond lenne vele, csak a látszólag nagyobb választék felnagyítja.
"A régi világban Átlag Józsi simán beleszeretett Átlag Juciba, mert Juci a legszebb lány volt a falujában. Nem volt internet, se tévé, se fehérnemű plakát, ahonnan megtudhatta volna, hogy Juci nem is olyan szép, valójában csak átlagos szintű nő, mert hiszen Jessica Albák is léteznek valahol a világban. Jucira ugyanez áll vice versa. Mióta internet van azóta Józsinak nem kell Juci, mert Jessica Albát akar, Juci pedig önutálattól szenved, amiért nem néz ki úgy, mint Jessica Alba, és esélye sincsen Józsinál. Na valahol itt van a kutya elásva. Az internet félreviszi a dolgokat."
Ne akard a férfiakra is ráhúzni a nők viselkedésmintáját, mert a hipergámia egyáltalán nem olyan szimmetrikus, mint amilyennek te akarod látni. Lehet, hogy Átlag Józsi is vágyik a Jessica Alba kinézetű nőre, de neki nincs lehetősége kiélni ezt a vágyát, míg egy Átlag Juci simán alá tud feküdni egy nála három kategóriával jobb pasasnak. Tartós kapcsolat, lagzi, család nem lesz belőle, de Átlag Juci elhiszi, hogy ha +3 kategóriás pasasokkal tud dugni, akkor az az ő szintje és majd valamelyikkel összejön a rendes kapcsolat is.
"Élőben csak azt az egy embert nézed és igazságosabban ítéled meg, mert nem a többi 20-hoz méred, aki még az inboxodban vár, hanem csak vele törődsz, csak rá koncentrálsz, nincsen hasonlítgatás."
Minden ember hasonlítgat. A nők különösen, csak ők simán letagadják. Ha felveted, hogy a 10-es skálán két ember különböző szinten van, akkor felháborodnak, hogy nem lehet egy embert egyetlen számmal leírni, de mikor választani kell, hogy a kicsit pocakos, átlagos arcú, bolti eladó Józsi vagy inkább az ügyvéd dinasztiából származó, kajakos, jóképű Alfonz randi meghívását fogadják el, egyetlen ezredmásodperc alatt lefut a kis agyukban az összehasonlítás és kidobja a nem meglepő eredményt.
"Én utálom ezt a pontozósdit. Soha nem veszek részt ilyen játszmában. Szerintem 3 nagyon káros dologhoz vezet: ..."
@Sadist: "Egy kép többet mond ezer szónál és rögtön világossá válik, hogy miről is van szó: i144.photobucket.com/albums/r192/RiverDad1/mating_cad_dad-copy1_zps4ee61e96.jpg"
Ez azt jelenti, hogy szabjuk meg erőszakkal, ki kivel legyen? (Regulated sexuality?) Nem hinném, hogy ez jó ötlet. A kényszerházasságok már elődeinket is boldogtalanná tették. És mi alapján döntik el, ki hol rankel? Vagyon? Külső? Társadalmi állás? Családi kapcsolatok? És ki dönti el?
Az a korszak már letűnt szerintem, meg amúgy se lenne szabad egymást nem akaró embereket összekényszeríteni, még akkor se, ha demográfiai gondokkal küzdünk. Nem lehet a társadalom boldogságát az egyén boldogtalansága árán megváltani, elvégre a társadalom is egyénekből áll.
"Szerelem? :D:D:D:D:D Te még hiszel a mesékben vagy csak fenn akarod tartani azt a nők által mantrázott hazugság lufit, hogy mindenkinek van esélye egy boldog, megalkuvásmentes párkapcsolatra?"
Szóval a szerelem szerinted csak mese? Tényleg nem voltál még szerelmes? Húha. Ezek szerint nem tudod, mi az, és nem is értenéd, hiába magyarázom. Szomorú vagyok. Ha elolvastad mind a 3 hozzászólásomat a múltkoriakból (3 részre kellett bontanom, mert a rendszer nem enged olyan hosszút posztolni egyszerre), akkor nem kérdezed, hiszek-e a szerelemben. Ott fent mindent leírtam.
"És miért nem akadt jobb? Azért, mert valójában közel sem olyan szintű nő, mint amilyennek hiszi magát."
Nem tudom, nem hiszek a szintekben. Gyakran tapasztalom, hogy idegenkedek olyan pasiktól, akik elvileg magas szintűek mert más nőknek nagyon tetszenek. Nálam valamiért ez a szintezés nem működik. Talán azért, mert sok múlik azon, hgoy az illető hogy viszonyul hozzám, emberként milyen, tudok-e vele közös hullámhosszon lenni. Ehhez a külsőnek semmi köze, ez valami személyiségbeli dolog. Mint a szimpátia és az antipátia a barátságok és ellentétek kialakulásakor. Az, hgoy valaki jól néz ki, nem sokat nyom a latban, ha egyébként nincs semmi közös bennünk, amire építeni lehet. A legjobb pasinak is könnyű szívvel hátat fordítok, ha a lelkem mélyén azt érzem, hogy "idegen anyagból" gyúrták, nem lelki rokon velem, nem ért meg és én sem értem őt, nincs semmi közünk egymáshoz.
Szóval én abban hiszek, hogy azzal kell összejönni, akibe szerelmes vagy (és itt nem egy napos ismeretség utáni fellángolásra gondolok). Ha szerelmes az ember, akkor nincsenek szintek meg százalékok, nem mérlegel, hogy milyen szintű vagyok én és milyen ő. Akkor egyszerűen csak szeret, és nincs méricskélés, nincsen "húspiac". Én ebben hiszek, nálam így működik, és sajnálom azokat, akik szerelem nélkül, józanul választanak párt, méricskélik magukat és a másikat és végül megalkudnak az elérhető legjobbal. Ha szeretsz, akkor elképzelni se tudsz jobbat a párodnál, és tényleg minden gondolatod csak körülötte forog. Ez az ideális kiindulópont egy kapcsolathoz szerintem. Csak mikor valaki hosszú ideig nem ismer meg senkit, aki illene hozzá és megmozdítana benne valamit, vagy megismer, de egyoldalúan lesz szerelmes, akkor hajlamos rá, hogy félretegye az érzelmeket és józanul válasszon, félve, hogy különben egyedül marad. Ezt hívom én kompromisszumnak.
@Sadist: "Szerintem még mindig el vagy tévedve az alfa fogalmát illetően. Képzelem hogy irtózol a határozott, domináns, szociálisan kompetens és magas státusszal rendelkező férfiaktól."
Attól függ, emberként milyen. Nem viccelek. Előfordult hogy egy ilyen újgazdag bunkójózsi elütött engem a húszmilliós kocsijával. Előfordult, hogy egy megtermett vállas böhöm állat bevágott elém és félrelökött a járdán, annyit se mondva, hogy bocsánat. Semmi bajom a határozottsággal, amíg nem párosul vele lenézés és arrogancia. Sajnos sokaknál párosul, mert anyuka-apuka csak a törtetésre tanította meg, az emberségre nem. Szóval én magasról teszek a státuszára, és nem érdekel, milyen kocsija van, mennyi a pénze, legyen ember, és mint férfi, bánjon tisztelettel a nővel, különben a szememben nulla.
"Biztos te vagy a millió nőből az az egy, akinek bejönnek a tutyimutyi, vézna bölcsészek :) (...) Márpedig a nők túlnyomó többsége nem a csóró, nyámnyila pasasokra ácsingózik, hanem akinek van társadalmi státusza és erőforrásai."
Ácsi, szerintem te két külön dolgot egybemosol. Mert van a pénztelen pasi, és van a nyámnyila pasi, és miért kell a kettőnek feltétlenül egybe esnie? Én ismertem olyan bölcsészt, aki férfiasabb és vonzóbb volt, mint egy focista vagy egy sztárügyvéd vagy egy pénzes vezérigazgató. Sőt, az intelligenciája miatt messze túlszárnyalta azokat. És esküszöm, jobban kellett volna nekem, mint bárki más, ha nem lett volna foglalt. Miért nem hiszed el, hogy van, akit tényleg nem érdekel a pénz, hanem a másik személyes tulajdonságai érdeklik, ha párt akar választani?
"Ez egy. A többi 99-en meg varánuszarccal néztél át és még annak az esélyét se adtad meg, hogy megszólaljon."
Honnan tudod, hogy volt még 99? És hogy átnéztem rajtuk? :D
Egyébként ha az ember elkötelezi magát valakinek, akkor természets, hogy a többinek már nincs esélye, nem? Nagyon ritka, hogy egyszerre ismerkedj meg nemhogy 100, de 2 pasival, akik mindketten érdeklődést mutatnak. Általában az egyik előbb érkezik, és ha létrejön a kapcsolat, akkor a másiknak azért nincs esélye, mert már foglalt vagy.
"Nyilván nem lehet minden egyénre igaz, de ha a csoport 95%-ra igaz, akkor semmi gond az általánosítással."
Ne mondd, hogy ismered a nők 95%-át! Ezt még a Don Juan se merné állítani. :)
"Tipikus NAWALT érvelés"
Ugye, neked mindenre megvan a válaszod? :)
"Nem azok közül lehet választani, akiket eléd sodor az élet vagy maradékelven jut"
Fura, hogy a netes párkeresést preferálod, mikor pont a neten való nagy választék miatt van sok kevésbé kapós fiú és lány gondban. Hiszen ha mindenki csak azok közül választhatna, akiket az élet elé sodor, akkor semmi gondod nem lenne a hipergámiával. Nagyon jó elemzést olvastam erről valahol. A régi világban Átlag Józsi simán beleszeretett Átlag Juciba, mert Juci a legszebb lány volt a falujában. Nem volt internet, se tévé, se fehérnemű plakát, ahonnan megtudhatta volna, hogy Juci nem is olyan szép, valójában csak átlagos szintű nő, mert hiszen Jessica Albák is léteznek valahol a világban. Jucira ugyanez áll vice versa. Mióta internet van azóta Józsinak nem kell Juci, mert Jessica Albát akar, Juci pedig önutálattól szenved, amiért nem néz ki úgy, mint Jessica Alba, és esélye sincsen Józsinál. Na valahol itt van a kutya elásva. Az internet félreviszi a dolgokat.
"ott van előtted az egész paletta és mindenki azt választja, azt pontozza tízesre, annak küld üzenetet, akire valóban vágyik"
Ha élőben megismerek valakit, aki tetszik, akkor nem gondolok arra, hogy jó-jó, de ott van még 20 levél az inboxomban, és ki tudja, nincs-e köztük jobb pali, mint ez itt? Élőben csak azt az egy embert nézed és igazságosabban ítéled meg, mert nem a többi 20-hoz méred, aki még az inboxodban vár, hanem csak vele törődsz, csak rá koncentrálsz, nincsen hasonlítgatás. Ez sokkal egészségesebb, mint "palettáról" választani, és merem álítani, emberibb. Nem olyan, mintha a hentesnél válogatnál a húsáru között.
"azt pontozza tízesre"
Én utálom ezt a pontozósdit. Soha nem veszek részt ilyen játszmában. Szerintem 3 nagyon káros dologhoz vezet:
1. kóros önbizalomhiány (ha valakit lepontoznak)
2. az összehasonlításból eredő túlméretezett elvárások (mert a 10 pontosakhoz viszonyítasz)
3. azt a látszatot kelti, hogy a külső a legfontosabb, ami tovább fokozza a testkultusz tombolását és a belőle fakadó káros jelenségeket.
Egyébként is utálnék pontozni valakit, akit nem ismerek, mert hiába néz ki jól egy pasi a képen, lehet, hogy az életben bunkó, és akkor nem szívesen adnék neki jó pontot. Nálam szabály, hogy ismeretlenül nem ítélkezem, még a külsőről sem. Hiszen akinek a viselkedése nem szimpatikus, az nézhet ki akárhogy, nem fog tetszeni úgysem. Na pont ezért nekem egy fotó nem sokat mond.
@Valmina: "Na itt van a nagy különbség köztünk. Én a tudományos kutatásokban hiszek, az internetes társkeresésben viszont nem. Modern képződmény, amit természetellenesnek tartok."
Mégis az innen nyert adatok sokkal jobban leírják az emberek viselkedését és preferenciáit, mint eddig bármelyik tudományos kutatás.
"Természetellenes, hogy előbb ismerd meg valaki paramétereit, mint hogy látnád őt személyesen. Ez teszi húspiaccá a párkeresést, és ha valami, ez tényleg eltorzítja a párkapcsolatokról alkotott képünket."
Pont, hogy ez az, ami felszínre hozza, hogy valójában mi alapján választanak párt az emberek. Nem azok közül lehet választani, akiket eléd sodor az élet vagy maradékelven jut, hanem ott van előtted az egész paletta és mindenki azt választja, azt pontozza tízesre, annak küld üzenetet, akire valóban vágyik.
"Mert ha csak egy fotót látsz, akkor persze, hogy a legszebbet-legjobbat... semmit se tudsz az adott emberről, így ha a fotó nem nyeri el a tetszésed, akkor esélyt se adsz neki. Én voltam már fülig szerelmes olyan pasiba, aki soha nem kellett volna, ha csak fényképet látok róla meg pár bemutatkozó sort. Szegény nagyon nem fotogén, viszont már a hangjától megbizseregsz, mert olyan kedves, meleg tónusban beszél."
Ez egy. A többi 99-en meg varánuszarccal néztél át és még annak az esélyét se adtad meg, hogy megszólaljon.
"Egyébként is van egy nagy bökkenő a párkereső fotókkal. Ha a kép gyengébb, mint a valóság, akkor senki se akar veled találkozni. Ha jobb, mint a valóság, akkor viszont az első találkozáskor éri csalódás a másik felet. Egyszerűen az van, hogy a szerelmet nem egy fénykép alapján kell keresni."
Szerelem? :D:D:D:D:D Te még hiszel a mesékben vagy csak fenn akarod tartani azt a nők által mantrázott hazugság lufit, hogy mindenkinek van esélye egy boldog, megalkuvásmentes párkapcsolatra?
"Jézusom, tényleg félreértettem. Bocs. Ha ezt jelenti az alfa, akkor én rájöttem, hogy egyenesen irtózom az alfáktól. Nem hazudok, tényleg irtózom tőlük (és nem azért, mert Trumpot hoztad példának). Egyszerűen nem bírom ezt az embertípust, se férfiban, se nőben (mert női alfák is vannak természetesen). Volt szerencsém néhányhoz, és mindig rázott a hideg tőlük."
Szerintem még mindig el vagy tévedve az alfa fogalmát illetően. Képzelem hogy irtózol a határozott, domináns, szociálisan kompetens és magas státusszal rendelkező férfiaktól.
Biztos te vagy a millió nőből az az egy, akinek bejönnek a tutyimutyi, vézna bölcsészek :)
"Most még jobban meg vagyok győződve, hogy a nők nagy része nem ezt keresi. Ez holtbiztos."
Hánnyal volt már dolgod, ha szabad kérdeznem? :)
"Vagy lehet, hogy van pár csinibaba, aki igen, és a férfiak, mivel mind ezekre hajtanak, belőlük vonják le a következtetést. És itt jön be az a probléma, hogy te hiszel az általánosításban, és emiatt olyan tulajdonságokat ragasztasz rá minden nőre, amelyekkel legfeljebb néhány nőnél vagy a nők egy adott csoportjánál találkozhatsz."
Tipikus NAWALT érvelés.
"Aláírom, bizonyos nők bolondulnak azokért a férfiakért, akiknek pénze és hatalma van. De hogy lehet azt mondani, hogy az összes nő ezekért bolondul?"
Nyilván nem lehet minden egyénre igaz, de ha a csoport 95%-ra igaz, akkor semmi gond az általánosítással. Márpedig a nők túlnyomó többsége nem a csóró, nyámnyila pasasokra ácsingózik, hanem akinek van társadalmi státusza és erőforrásai. Minél több, annál inkább.
"Nem a hipergámiára hoztam példát (amennyiben a hipergámia azt jelenti, hogy a nők mind az alfákra hajtanak)."
A hipergámia azt jelenti, hogy a sajátjánál mindenképpen magasabb státuszú férfit akar. A nők olyan férfiakhoz vonzódnak, akik magasabbak, erősebbek, tapasztaltabbak, intelligensebbek, gazdagabbak náluk. www.youtube.com/watch?v=5oyrG3PcgLk
"Én arra hoztam példát, mikor valaki azért él kapcsolatban egy adott illetővel, mert nem akadt jobb. A kettő nem ugyanaz. Lehet két férfi közül egyik se alfa (hála istennek a férfiak többsége nem alfa), de a nő épp nem abba szerelmes, aki belé, hanem a másikba. Viszont mivel annak az illetőnek ő nem kell, "beéri" azzal, akibe nem szerelmes."
És miért nem akadt jobb? Azért, mert valójában közel sem olyan szintű nő, mint amilyennek hiszi magát. Lehet, hogy egy-egy menet erejéig fasztarisznyája lehet egy sokkal jobb faszinak, de valójában az a "nem elég jó" pasas az ő szintje, csak a hipergám ösztöne miatt érzi megalkuvásnak.
Egy kép többet mond ezer szónál és rögtön világossá válik, hogy miről is van szó: i144.photobucket.com/albums/r192/RiverDad1/mating_cad_dad-copy1_zps4ee61e96.jpg
Átlag Juci is a 3 kategóriával jobb pasasért van oda, a hozzá való Átlag Józsit pedig szinten alulinak tartja, ezért egyoldalú a vonzalom.
"Erre gondoltam. Ezt értem kompromisszum alatt, ami egyik félnek se jó szerintem."
Hosszútávon valóban nem. Rövidtávon a nők nagyon is örülnek a szexuális szabadságnak és úgy érzik, hogy így nagyon jó nekik, de később az élet kamatostól benyújtja a számlát.
@Sadist: "A tudományos kutatásokkal az a baj, hogy ha megkérdeznek x embert róla, akkor hazudni fognak (tudatosan vagy tudat alatt, tök mindegy), ami torzítja a képet. Sokkal relevánsabb az egyik legnagyobb amcsi társkereső oldal statisztikája."
Na itt van a nagy különbség köztünk. Én a tudományos kutatásokban hiszek, az internetes társkeresésben viszont nem. Modern képződmény, amit természetellenesnek tartok. Természetellenes, hogy előbb ismerd meg valaki paramétereit, mint hogy látnád őt személyesen. Ez teszi húspiaccá a párkeresést, és ha valami, ez tényleg eltorzítja a párkapcsolatokról alkotott képünket. Mert ha csak egy fotót látsz, akkor persze, hogy a legszebbet-legjobbat... semmit se tudsz az adott emberről, így ha a fotó nem nyeri el a tetszésed, akkor esélyt se adsz neki. Én voltam már fülig szerelmes olyan pasiba, aki soha nem kellett volna, ha csak fényképet látok róla meg pár bemutatkozó sort. Szegény nagyon nem fotogén, viszont már a hangjától megbizseregsz, mert olyan kedves, meleg tónusban beszél. Szerintem egy csomó ilyen ember van, akivel személyesen kell találkozni, hogy érezhető legyen a varázsa. Ezért a netes párkeresés nagyon rossz irányba visz mindent, és csak a kényszer hívta életre, mert gyakorlatilag nincs normális hely, fórum az ismerkedésre.
Egyébként is van egy nagy bökkenő a párkereső fotókkal. Ha a kép gyengébb, mint a valóság, akkor senki se akar veled találkozni. Ha jobb, mint a valóság, akkor viszont az első találkozáskor éri csalódás a másik felet. Egyszerűen az van, hogy a szerelmet nem egy fénykép alapján kell keresni.
"Ahhoz, hogy valaki a férfiak top 1%-ba tartozzon, nem feltétlenül kell maszkulin kinézetűnek lennie. Ott van példának Trump. Nem egy kisportolt, jóképű, közép 30-as pasas, jelenleg még sincs nála nagyobb alfahím ezen a bolygón."
Jézusom, tényleg félreértettem. Bocs. Ha ezt jelenti az alfa, akkor én rájöttem, hogy egyenesen irtózom az alfáktól. Nem hazudok, tényleg irtózom tőlük (és nem azért, mert Trumpot hoztad példának). Egyszerűen nem bírom ezt az embertípust, se férfiban, se nőben (mert női alfák is vannak természetesen). Volt szerencsém néhányhoz, és mindig rázott a hideg tőlük.
Most még jobban meg vagyok győződve, hogy a nők nagy része nem ezt keresi. Ez holtbiztos. Vagy lehet, hogy van pár csinibaba, aki igen, és a férfiak, mivel mind ezekre hajtanak, belőlük vonják le a következtetést. És itt jön be az a probléma, hogy te hiszel az általánosításban, és emiatt olyan tulajdonságokat ragasztasz rá minden nőre, amelyekkel legfeljebb néhány nőnél vagy a nők egy adott csoportjánál találkozhatsz. Aláírom, bizonyos nők bolondulnak azokért a férfiakért, akiknek pénze és hatalma van. De hogy lehet azt mondani, hogy az összes nő ezekért bolondul? Jesszus! Bárcsak elhinnéd nekem, hogy ez mekkora tévedés!
"A hipergámiát keserű élettapasztalattal rendelkező laikusok elméletének nevezted, most meg te hozod rá a példát."
Nem a hipergámiára hoztam példát (amennyiben a hipergámia azt jelenti, hogy a nők mind az alfákra hajtanak). Én arra hoztam példát, mikor valaki azért él kapcsolatban egy adott illetővel, mert nem akadt jobb. A kettő nem ugyanaz. Lehet két férfi közül egyik se alfa (hála istennek a férfiak többsége nem alfa), de a nő épp nem abba szerelmes, aki belé, hanem a másikba. Viszont mivel annak az illetőnek ő nem kell, "beéri" azzal, akibe nem szerelmes. Erre gondoltam. Ezt értem kompromisszum alatt, ami egyik félnek se jó szerintem.
@Sadist: "A csúcson lévő pár ezer nőt leszámítva mindegyik elmondhatja, hogy azért választotta egy férfi, mert nem kapna szebbet. (...) Ezzel a legtöbb férfi tisztában is van, pontosan tudják a saját húspiaci értéküket és eszerint választanak. Valamiért a nők ugyanerre képtelenek. (...) Kompromisszummentes kapcsolat talán csak a mesében létezik."
Látom, teljesen meg akarsz fosztani a férfiak őszinteségébe és a szerelembe vetett hitemtől. :( Ha így gondolkozol, akkor te vagy sose voltál szerelmes, vagy voltál, de egyoldalúan, vagy eleve nem hiszed, hogy kölcsönös szerelem létezik. Ha ugyanis szerelem van a két fél között, akkor nincs ilyen, hogy "húspiaci érték". Ha ez így igaz, ahogy leírod, az nagyon kiábrándító, és az a nő, aki kicsit is tiszteli magát, nem állna többé szóba egy férfival sem (már ha tényleg mind így gondolkodik, ahogyan te). Mert lényegében azt állítod, hogy nem szabadna hinni nektek.
Mint mondtam, a nőknél jobban dominálnak az érzelmek, míg a férfiaknál az ösztönök és a racionalitás. Mivel a nőknél az érzelmek dominálnak, soha nem fogják elfogadni / elviselni, hogy a férfiak árucikket csináljanak belőlük (és magukból is), mert ez megalázó a számukra. A nők tehát érzelmeket és kötődést várnak, nem azt, hogy "megvásárolják" őket, mint egy darab húst. A nőknek kell az érzés, hogy a férfi a legjobbnak tartja őket (mint ahogy annak is tartja, ha szerelmes), és ha ezt nem érzik, boldogtalanok. Na ez az oka, hogy a nők képtelenek úgy hozzáállni ehhez, ahogyan te, és ahogy szerinted az összes férfi. Pedig a férfiak is a szívükkel állnak hozzá, ahogy mi, amikor tényleg érdekli őket valaki. Csak az a gond, hogy nagyon sok férfi fekszik le csomó nővel úgy, hogy az adott nő egyáltalán nem érdekli, aztán azt hiszi, hogy ez a normális, és csodálkozik, hogy a nő számráa nem az.
Mint láthatod, én hiszek abban, hogy a férfiak számára sem csak szexuális ösztönből és józan gondolatokból áll a világ. A férfiak is tudnak szeretni (nagyon is) és amikor szeretnek, nagylelkűek és van olyan nő, aki ezt sajnos kihasználja. Ezért jutnak némely férfiak olyan szomorú végeredményre, mint te, mert valamilyen racionális elmélettel meg kell magyarázni maguknak a csalódásukat.
A gond az, hogy minél több férfivel hiteted el ezt az elméletet, annál több rossz párkapcsolat lesz. Ugyanis a férfi (de a nő is), amikor szerelmes, nagylelkű és boldog, de ha nem szerelmes, isten őrizzen a párjának. (Akkor csak az elvárások meg a követelőzés megy.) A férfi olyankor szemét a nővel, a csalódott nő pedig szemét lesz a következő férfival, aki csalódottságában szemét lesz a következő nővel, és így tovább. Sose lesz vége. Ismerek egy bölcs férfit, aki egyszer azt mondta: "Isten őrizzen az olyan nőtől, aki engem nem szeret." Ő nem volt hajlandó szerelem nélkül összeállni valakivel, és volt, hogy 8 évet is élt egyedül. De mióta megtalálta az igazit, nagyon boldog, és már lassan 8 éve tart ez a boldog kapcsolat. Szóval nem minden férfi gondolkodik így, mint te. Akik hisznek a szerelemben, azoknak több esélyük van a boldogságra, akik nem, azok mindig olyannal állnak össze, aki boldogtalanná teszi őket, és ettől még keserűbbek lesznek és még jobban kiábrándulnak.
"Az átlag férfi inkább választaná a Jessica Alba testével, Teréz anya emberi értékeivel és egy gyakorlott prosti szexuális kultúrájával rendelkező nőt, mint Átlag Jucit. Csak a Jessica Albát nem kapná meg soha, ezért marad az Átlag Juci, akivel el kell hitetni, hogy tényleg ő a csúcs és nem azért választotta, mert nem kapna jobbat."
Ezek szerint a Jessica Alba maga a tökély, és nincs egyetlen hibája sem, a Juci pedig úgy, ahogy van, selejt? Én nem hiszek benne, hogy létezik ilyen tökély / selejt kategória, hanem abban hiszek, hogy mindenkinek van jó és rossz tulajdonsága is. Nem lehet elvárni senkitől, hogy tökéletes legyen, és még a Jessica Alba se az, csak épp ezt azért nem tudod, mert nem ismered (csak a külsejét láttad). Szóval ha az átlag pasi nem tudja értékelni az átlag Juci jó tulajdonságait, akkor nyilván nem szerelmes belé. És ha nem szerelmes belé, akkor mit akar tőle? Milyen jogon hülyít egy pasi egy nőt azzal, hogy ő neki a csúcs, amikor nagyon is jól tudja, hogy amint akad egy jobb csaj, lelép mellőle? Ez nem kihasználás szerinted, amit a férfiak a szexuális szükségleteik - egyszeri vagy rendszeres - kielégítése érdekében művelnek a nőkkel? Ráadásul nagyon alattomos is, mert ha ilyet teszsel, akkor gyakorlatilag megjátszod a szerelmes férfit, miközben nem vagy az.
@Sadist: "Arra akartam kilyukadni, hogy a nőket bár nagyrészt a külsejük alapján ítélik meg, ez közel sem akkora igazságtalanság, mint aminek beállítod, mert az esetek 95%-ban nem a genetikán/szerencsén múlik, hogy egy nő mit hoz ki magából."
Én rengeteg példát tudok rá, amikor genetikai (külső adottsági) okokból nem találtak párt egyébként teljesen normális - sőt átlagon felül okos és érzékeny - csajok. Az egyiknek tényleg csúnya az arca és túl nagy a feje a testéhez képest, a másik helyes arcú, de olyan alacsony, hogy majdnem törpe, és mindig kislánynak nézik, a harmadik hormonális problémák miatt túlysúlyos és túl szőrös, a dokik eddig hiába próbálták meggyógyítani. Soroljam még?
Egyszer egy csúnya lány elpanaszolta nekem, hogy neki tök fölösleges sok energiát tenni a külsejébe, mert bármit is csinál, 10 lányból 9 mindig jobban fog kinézni nála. Önmagához képest tud változást elérni, de a férfiak nem a régi önmagához mérik, hanem a többi nőhöz. Na az ilyenek mondják azt egy ponton túl, hogy elég volt, és meg is értem. Ez a csaj már feladta a párkeresést, mert annyi pasi utasította vissza, hogy az önbizalma végzetes sebet kapott és már nincs neki tovább.
Szóval nem igaz, hogy az X kromoszóma megoldja. Igenis szükség van a jó génekre. Érdekes, de megfigyelésem szerint olyan családban, ahol két lánytestvér van, valamiért mindig az idősebb az, aki "kevésbé sikerül jól". Nem tudom ezt mivel magyarázni, csak a genetikával. A szülők génjeinek első találkozása gyengébb produktumot hozott létre, mint a második, merthogy a húg minden tekintetben szerencsésebb a külsejével. (Gyakran nevélési szempontból is a fiatalabbak járnak jobban különben, mert a szülők náluk ki tudják javítani,amit az idősebbnél elrontottak, mert akkor még tapasztalatlanok voltak.) Az általam ismert boldogtalan nők nagy többsége vagy idősebb testvér vagy egyke.
A másik szempont, hogy csak Magyarországot nézed vagy általában a világon a nőket? Mert Magyarországon a sok népfajta keveredése miatt a legtöbb nő genetikája jobb, mint mondjuk az átlag angol nőé (úgy hallottam, az angol nők közt sok a csúnya). Lehet, hogy egy átlagos magyar nő Angliában szépnek számítana, de mit ér vele, ha ő itt él? Márpedig itt a genetikai állomány olyan, hogy magasabban van a szint, amit meg kell ugrani - ami megint csak a férfiaknak kedvez különben, mármint a magyar férfiaknak. Épp ezért a csúnya - vagy mondjuk kevésbé jó megjelenésű - nők esélye gyakorlatilag nulla párkeresési szempontból, hiszen a magas mérce miatt ők még csúnyábbnak tűnnek, mintha mondjuk Angliában élnének. Tehát vagy tényleg szépnek születik valaki, vagy eláshatja magát, mert a szép nők relatíve sokan vannak hazánkban, és az összes pasi őket akarja. Még az átlagosaknak is nehéz a dolguk, nemhogy a csúnyáknak.
"Ezzel szemben a férfiaknak milyen lehetőségeik vannak? Izmos felsőtestet nem lehet venni a plázában, jó egzisztenciát nem lehet pár hét alatt összegereblyézni, intelligenciát, humort nem lehet pár órát a könyvtárban olvasgatva összeszedni."
Egyszerre mindet könnyen és gyorsan valóban nem lehet, de nem hiszem el, hogy pl. aki intellektuális típus és sokat olvas, az nem lesz képes komoly, mély beszélgetésekre, vagy aki szeret sportolni, annak nem lesz egy idő után jó alkata. Miért gondolod, hogy mindent megvenni kell vagy rövid idő alatt elérni? Hosszú távú befektetett munka ez mind, függetlenül attól, hogy valaki férfi vagy nő. A humor esetében írom alá egyedül, hogy ahhoz tényleg kell némi adottság - vagyis születni kell rá, ugyanúgy, ahogy szépnek is születni kell.
"Apex fallacy-nek hívják ezt az érvelési hibát, amit elkövetsz."
Elolvastam, amit belinkeltél, de nem látom be, miért mondod, hogy én így érveltem. Én csak azt mondtam, némelyik férfi milyen fura dolgokat vár el. Nem állítom, hogy az összes, vagy hogy ez általánosságban jellemzi a férfiakat. Épp az általánosítás ellen hoztam fel érvként: nem lehet mindenkit egy kalap alá venni.
"Érdekes, hogy fordítva mennyire visszataszító és megvetendő, ha egy férfi pl. csak akkor udvarias és tisztelettudó egy nővel szemben, ha jól néz ki."
Az udvariasság más dolog, az alanyi jogon jár - férfinak, nőnek egyaránt. És sajnos számtalan bunkó pasi van. Előfordult, hogy nagy böhöm állat simán félrelökött az utcán, de nyilván az én hibám: miért nem ugrottam félre az útjából? :D
A tiszteletet ki kell érdemelni. Nem csak az érdemli meg, akihez vonzódsz, hanem akinek a megfelelő emberi tulajdonságai vannak. Párkapcsolatban viszont igenis kell szeretned valakit, hogy megadd a tiszteletet. A szerelem ugyanis feltételezi a tiszeteletet, a szerelmes ember felnéz a másikra. Olyan is lehet, hogy "tisztellek, de nem szeretlek", akkor viszont a saját választásommal van a baj. És ez a ritka. Általában ha nem szeretlek, mégis veled vagyok, az azt jelenti, hogy nem is tisztellek. Mert ha tisztelnélek, akkor nem használnálak szamárként a ló helyett.
@Valmina: "Van erről valamilyen tudományos kutatás - de TÉNYLEG tudományos? Volt valaha orvos-kutató, aki tanulmányt írt arról egy szaklapban, hogy létezik egy ún. hipergám gén, és arról is értekezett, hogy ez milyen hatással van a nők párválasztására?"
Ez elég nehezen kutatható terület és a tudományos kutatásokkal az a baj, hogy ha megkérdeznek x embert róla, akkor hazudni fognak (tudatosan vagy tudat alatt, tök mindegy), ami torzítja a képet.
Sokkal relevánsabb az egyik legnagyobb amcsi társkereső oldal statisztikája: theblog.okcupid.com/your-looks-and-your-inbox-8715c0f1561e
Itt semmi trükközés nincs kérdésekkel, rosszul megválogatott mintával, hanem hard proof adatok vannak arról, hogy hogyan értékelték egymást az emberek és mennyi üzenetet küldtek. Ezekből feketén-fehéren látszik, hogy mennyire torzan látják a nők a férfiakat.
"Ez az egész alfa-őrület szerintem csak egy divatjelenség, kortünet. Most épp ez a menő. Nem igaz, hogy a nőknek csak ez tetszik, és az sem igaz, hogy mindig ez tetszett. Ha visszamegyünk pár évtizedet, nők milliói voltak oda a Titanic által népszerűvé vált Leonardo DiCaprióért, aki éppen nem egy alfa-típus."
Kevered a maszkulin megjelenést az alfasággal. Ahhoz, hogy valaki a férfiak top 1%-ba tartozzon, nem feltétlenül kell maszkulin kinézetűnek lennie. Ott van példának Trump. Nem egy kisportolt, jóképű, közép 30-as pasas, jelenleg még sincs nála nagyobb alfahím ezen a bolygón. Egy alfának státusza van, befolyása, hatalma. A kora huszonéves Leonardo Di Caprio lehet, hogy kis tejfölös szájú kamasznak nézett ki, de a státusza alapján már akkor is a férfiak felső ezrelékébe tartozott.
"Csak persze ha valakinek nincs szerencséje a szerelemben, mert azoknak a nőknek, akik neki tetszenek, pont nem ő kell, akkor könnyebb egy mondvacsinált elméletre fogni és a nőket hibáztatni, mint elismerni,, hogy a szerelem igenis lutri."
Ja, persze, az még csak véletlen se lehet, hogy valamiért a nők felelősek, hiába mutat minden tény ebbe az irányba :) Ti csak szegény áldozatok lehettek.
"Szerény becslésem szerint a párkapcsolatok 60-70%-a kompromisszumos kapcsolat, vagyis azért van együtt a két ember, mert nem akadt jobb a másiknál, és mert nem akarnak egyedül lenni. Ráadásul a legtöbb általam ismert pár esetében a nő kötött kompromisszumot: a pasin látszik, hogy oda van érte, a nőn meg látszik, hogy beletörődött, hogy ezt kell elfogadnia."
A hipergámiát keserű élettapasztalattal rendelkező laikusok elméletének nevezted, most meg te hozod rá a példát. Nem furcsa, hogy egy elmélet teljesen megmagyarázza a tapasztalatodat?
@Valmina: "Ez azért nagyon erős általánosítás. Épp fentebb hoztam ellenpéldát, hogy egy átlagos/átlag alatti férfinak is olykor milyen képtelen elvárásai vannak a számára normális nővel szemben."
Van nem is kevés példa arra, hogy valaki túlélt egy fejlövést, méhcsípésbe viszont bele tudnak halni az emberek.
Apex fallacy-nek hívják ezt az érvelési hibát, amit elkövetsz. Nyugodtan keress rá Google-ben. Feministákra különösen jellemző.
"A nők inkább nem szexelnek, ha a partner nem kedvükre való. De ez nem genetika, vagy csak amennyiben a temperamentum és a tesztoszteronszint öröklött dolog."
Teljesen félreértetted a mondandómat. Arra akartam kilyukadni, hogy a nőket bár nagyrészt a külsejük alapján ítélik meg, ez közel sem akkora igazságtalanság, mint aminek beállítod, mert az esetek 95%-ban nem a genetikán/szerencsén múlik, hogy egy nő mit hoz ki magából. Értsd, az átlag nőnek csak vigyáznia kell arra, amit a természettől kapott, nem kell zabálnia, dohányoznia, energiaitalt vedelnie és onnantól kezdve külsőben már olyan szinten lesz, hogy nagyon kevés esetben lesz deal breaker.
Plusz a nőknek rendelkezésükre áll a vizuális tuning teljes tárháza a kozmetikumoktól kezdve a ruhákon át a push-up melltartóig minden. Egyedül a ronda arccal nem nagyon lehet mit kezdeni, de arra mondtam, hogy a két X kromoszóma általában megoldja, mert nagyon kevés olyan nő van, akinek aszimmetrikus, aránytalan, ronda arca van.
Ezzel szemben a férfiaknak milyen lehetőségeik vannak? Izmos felsőtestet nem lehet venni a plázában, jó egzisztenciát nem lehet pár hét alatt összegereblyézni, intelligenciát, humort nem lehet pár órát a könyvtárban olvasgatva összeszedni. Nekünk még a legkisebb sikerekért is nagyságrendekkel többet kell dolgoznunk, mint nektek.
"De gondolj bele, milyen érzés az egy nőnek, hogy őt csak azért választja egy férfi, mert szebb nőt nem kap meg? Egy önérzetes nőnek ez a gondolat mélységesen bántó, tehát nyilván nemet mond."
Milyen kis naiv vagy :D A csúcson lévő pár ezer nőt leszámítva mindegyik elmondhatja, hogy azért választotta egy férfi, mert nem kapna szebbet.
Te komolyan azt gondolod, hogy az eddigi pasijaid azért választottak téged, mert számukra te voltál a lehető legjobb, akit csak kaphatnak? Mert ez eléggé nárcisztikusnak tűnik.
Az átlag férfi inkább választaná a Jessica Alba testével, Teréz anya emberi értékeivel és egy gyakorlott prosti szexuális kultúrájával rendelkező nőt, mint Átlag Jucit. Csak a Jessica Albát nem kapná meg soha, ezért marad az Átlag Juci, akivel el kell hitetni, hogy tényleg ő a csúcs és nem azért választotta, mert nem kapna jobbat.
Ezzel a legtöbb férfi tisztában is van, pontosan tudják a saját húspiaci értéküket és eszerint választanak. Valamiért a nők ugyanerre képtelenek, ők tényleg hinni akarják, hogy egy férfi azért választja pont őket, mert nincs jobb.
"Ha viszont mégis igent mond, akkor nagy az esély, hogy más téren próbál kárpótlást kapni azért, amit feláldozott (pl. anyagiakban). Szerintem a férfinak is jobb, ha ilyen esetben a nő nemet mond. A nő ugyanis akkor tudja megadni - az általad is említett - tiszteletet, ha lát valamit abban a férfiben, ami számára vonzó vagy különleges, ami miatt fel lehet rá nézni."
Ez az egyik legfőbb baj veletek, számotokra még a tisztelet is feltételes. Csak akkor tiszteltek egy férfit, ha számotokra vonzó, amúgy simán átnéztek rajta. Érdekes, hogy fordítva mennyire visszataszító és megvetendő, ha egy férfi pl. csak akkor udvarias és tisztelettudó egy nővel szemben, ha jól néz ki.
"Egy kompromisszumos kapcsolatnál hogy várhatja el bármelyik fél is, hogy tiszteljék? Hiszen ő maga se tiszteli magát, amikor összejön valakivel azért, mert nem volt jobb."
Kompromisszummentes kapcsolat talán csak a mesében létezik.
"Aki eleve nem született szépnek, az könnyen dönthet úgy, hogy nem ezen a versenypályán indul, mert hiába tenne bele energiát, kicsi az esélye, hogy le tudja körözni a szerencsésebbeket."
A fentebbi erre is válasz.
"De egy férfi ezt nehezen érti meg, hiszen ő csak magára kap valamit reggel, nem kell annyi időt ölnie abba, hogy jól nézzen ki."
@Sadist: "Az, hogy a nők hipergám ösztönök szerint választanak párt vagy a férfiak 80%-át átlag alattinak tartják, az nem személyes vélemény, hanem tény."
Van erről valamilyen tudományos kutatás - de TÉNYLEG tudományos? Volt valaha orvos-kutató, aki tanulmányt írt arról egy szaklapban, hogy létezik egy ún. hipergám gén, és arról is értekezett, hogy ez milyen hatással van a nők párválasztására? Mert nekem inkább keserű élettapasztalattal rendelkező laikusok elméletének tűnik az egész.
Ez az egész alfa-őrület szerintem csak egy divatjelenség, kortünet. Most épp ez a menő. Nem igaz, hogy a nőknek csak ez tetszik, és az sem igaz, hogy mindig ez tetszett. Ha visszamegyünk pár évtizedet, nők milliói voltak oda a Titanic által népszerűvé vált Leonardo DiCaprióért, aki éppen nem egy alfa-típus. A férfiaknál is lehetnek szépségideálok, korszakok, mikor épp a babaarc a nyerő, és korok, amikor a férfiasabb megjelenés. Most épp a férfias férfi tetszik a legtöbb nőnek. Szerintem ez logikus visszahatása annak, hogy sok fiú nő fel elvált szülőkkel, apa nélkül és nem látott férfias mintát, ezért sok feminin vonás van benne. A nők meg nyilván azt akarják, hogy a pasi maszkulin legyen, bár ez se igaz mindenkire, mert vannak férfiasabb lelkű nők, akiket nagyon is vonz a feminin férfi. Az anyáskodó típusok meg kifejezetten szeretik a kisfiús férfit, akit babusgatni lehet. Szóval zsák a foltját, ahogy szokták mondani.
Csak persze ha valakinek nincs szerencséje a szerelemben, mert azoknak a nőknek, akik neki tetszenek, pont nem ő kell, akkor könnyebb egy mondvacsinált elméletre fogni és a nőket hibáztatni, mint elismerni,, hogy a szerelem igenis lutri. Szerencse kell hozzá, nem is kevés. Attól, hogy megérdemled, hogy valaki nagyon szeressen téged, nem biztos, hogy az élet ezt megadja. Ez férfira és nőre egyaránt igaz. Szerény becslésem szerint a párkapcsolatok 60-70%-a kompromisszumos kapcsolat, vagyis azért van együtt a két ember, mert nem akadt jobb a másiknál, és mert nem akarnak egyedül lenni. Ráadásul a legtöbb általam ismert pár esetében a nő kötött kompromisszumot: a pasin látszik, hogy oda van érte, a nőn meg látszik, hogy beletörődött, hogy ezt kell elfogadnia. Amelyik nő nem képes vagy hajlandó erre a beletörődésre, azt szokták nagyon szidni a pasik. Érdekes, de olyat sokkal ritkábban látok, hogy a férfi részéről lenne a kompromisszum. Vagy ha így van, akkor csalja a nőt, mert másképp nem bírna vele maradni. Nyilván itt jön be az a szempont, hogy a férfi inkább ösztönös és racionális, míg a nő inkább érzelmi és idegrendszeri lény. Az érzelmeket könnyebb figyelmen kívül hagyni vagy elnyomni, mint az ösztönt. De mindkettő megbosszulja magát egyébként.
@Sadist: "A jóképű, kisportolt, gazdag playboynak persze, hogy magasak az elvárásai, mert a nők jó része rá hajt, ezért megteheti, hogy kedvére válogat. A hivatali bélyegnyaló Átlag Józsiért nem állnak sorban a csajok, ezért nem is teheti meg, hogy válogasson és nem is fogja elvárni, hogy a nőjén 24/7 harisnya és magassarkú legyen."
Ez azért nagyon erős általánosítás. Épp fentebb hoztam ellenpéldát, hogy egy átlagos/átlag alatti férfinak is olykor milyen képtelen elvárásai vannak a számára normális nővel szemben.
"A nők a genetikájukból adódóan sokkal kisebb eséllyel lesznek annyira visszataszítóan rondák, hogy egyetlen férfinek se kellenek."
Itt most tartós kapcsolatra gondolsz? Mert egy menetre a férfiak a rondákat is elviszik, mondván, hogy a változatosság gyönyörködtet, egy komoly kapcsolathoz azonban elvárások kötődnek. Azonkívül az sem mindegy, hogy a két ember kémiája milyen, van-e vonzalom. A férfiak ebben a kérdésben könnyebben kötnek kompromisszumot, mert nekik az a fontos, hogy az igényeik ki legyenek elégítve. Ezért a férfi hajlamosabb megalkudni és azt mondani, sötétben minden macska fekete, ha jobb nem jut, jó lesz ő is. A nők érzelmi világa nem ilyen. A nők inkább nem szexelnek, ha a partner nem kedvükre való. De ez nem genetika, vagy csak amennyiben a temperamentum és a tesztoszteronszint öröklött dolog. A nőknek nem mindegy, hogy vonzódnak-e a férfihoz vagy sem, és mivel a nemi szükségleteik kevésbé dominálják őket, ha olyasvalaki kezdeményez feléjük, akihez nem vonzódnak, könnyebben mondanak nemet. Ha a férfi nemet mond ilyen esetben, nyilván hoppon marad. Ezért a férfinak a "bárki" sokkal jobb, mint a "senki", a nőknél meg sok esetben fordítva van, illetve ha megalkudnak, akkor teljesen más okok késztetik őket (társadalmi nyomás, anyagiak, magányosság stb).
De gondolj bele, milyen érzés az egy nőnek, hogy őt csak azért választja egy férfi, mert szebb nőt nem kap meg? Egy önérzetes nőnek ez a gondolat mélységesen bántó, tehát nyilván nemet mond. Ha viszont mégis igent mond, akkor nagy az esély, hogy más téren próbál kárpótlást kapni azért, amit feláldozott (pl. anyagiakban). Szerintem a férfinak is jobb, ha ilyen esetben a nő nemet mond. A nő ugyanis akkor tudja megadni - az általad is említett - tiszteletet, ha lát valamit abban a férfiben, ami számára vonzó vagy különleges, ami miatt fel lehet rá nézni. Egy kompromisszumos kapcsolatnál hogy várhatja el bármelyik fél is, hogy tiszteljék? Hiszen ő maga se tiszteli magát, amikor összejön valakivel azért, mert nem volt jobb.
"Van a mondás, hogy nőnek csak születni kell, férfivé viszont válni."
Ez nagyon nem igaz! Legalább annyi nőnek van gondja a saját nőiessége megélésével, mint férfinak a férfiassága mibenlétével. Csak mert valaki nőnek születik, nem lesz alapból nőies. Vannak fiús és kislányos típusok, akikben szemernyi nőiesség nincs, és ha nőiesek akarnak lenni, meg kell küzdeniük érte.
"Egy átlagos nő is inkább a kisebb ellenállás irányába megy és inkább használja a külső adottságait, mint hogy vért izzadjon."
Ezzel talán egyet lehet érteni, de azért felvetnék egy szempontot. Nagyon sok időt igénylő dolgokról beszélünk, és nem fér bele egyetlen életbe minden. Aki a fél életét a műkörmösnél tölti, az nem biztos, hogy le fog diplomázni, tehát az embernek választania kell, mi a fontos. Aki eleve nem született szépnek, az könnyen dönthet úgy, hogy nem ezen a versenypályán indul, mert hiába tenne bele energiát, kicsi az esélye, hogy le tudja körözni a szerencsésebbeket. Aki viszont a külsejével szerencsés, annak érdemes erre tenni a hangsúlyt, így elveszi az idejét a külsejével való törődés. Tehát nem (csupán) arról van szó, hogy kisebb ellenállás, meg azért nem csinálja, mert boldogul anélkül is. Jó magas fordulatszámon kell pörögni, hogy valakinek minden beleférjen, és még akkor is rá fog az ember eszmélni, hogy valamit mégis elhanyagolt. De egy férfi ezt nehezen érti meg, hiszen ő csak magára kap valamit reggel, nem kell annyi időt ölnie abba, hogy jól nézzen ki.
A lélek színei
Utolsó kommentek:
qqqqqqqqq (törölt) 2017.07.14. 15:43:16
Úgyhogy lopom ezt a szöveget :-)
Bejegyzés: Megcsalom, de nem szakítok vele – miért és miért nem?
qqqqqqqqq (törölt) 2017.07.14. 11:12:18
Bejegyzés: Megcsalom, de nem szakítok vele – miért és miért nem?
Valmina 2017.07.04. 17:25:23
Volt ilyen a történelemben, nem véletlenül szűnt meg. A nők úgy gondolták, nekik is joguk van annyi szexuális partnerhez és tapasztalatszerzéshez, amennyit akarnak. A férfiak meg rájöttek, hogy ez nekik is jó (sőt, ők járnak jobban), mert régen a társadalmi szabályok megvédték a nőket a kihasználástól. Óriási erőfeszítésekbe került egy nőt elcsábítani és rávenni a szexre, ha nem akarták feleségül venni. Ma a nők könnyen kaphatók, olcsóak lettek, és ezzel valójában ők jártak rosszabbul, mert már nem becsülik meg őket a férfiak.
De tegyük fel, be lehetne vezetni ilyen szüzességi szabályt. Egyik nemnek se tetszene, de a férfiak lennének, akik hangosabban tiltakoznak. Hiszen akkor zsákbamacskát kéne venniük a házassággal! Régen ez azért működött, mert a házasságot vagyoni helyzet és családi érdek alapján kötötték. Ma a szerelem és a szexuális vonzalom az alapja, ezért nem lehet elvárni, hogy bárki is összeházasodjon olyan valakivel, akivel még nem feküdt le soha. Mi van, ha a két ember nem illik össze szexuálisan? Vagy mi van, ha az esküvő után derül ki, hogy a nő egy perverz hapsihoz ment hozzá, vagy a pasi egy frigid nőt vett el? Arról nem is beszélve, milyen fiatalon kéne házasodni, hogy a hormonok ne őrjítsék meg az embereket. A meggondolatlanul kötött házasságok miatt aztán a válások száma is jóval nagyobb lenne, az elvált nőkre pedig nyilván nem lehetne alkalmazni a szüzességi szabályt. Tehát végeredményben nem oldanál meg semmit vele.
De ha már itt tartunk, ismerek két lányt, akik nagyon vallásosak, és ők tényleg szűzen akarnak férjhez menni. Ne tudd meg, milyen nehézségeik vannak, pedig mindkettő nagyon csinos. A pasik rögtön lekopnak, amint a csaj megmondja, hogy ő csak az esküvő után akar szexelni. Egyszerűen nem működik ez ma már, és nem a nők, hanem a pasik miatt. Megnézném én azt a pasit, aki kibírja az 1-2 évig tartó szexmentes udvarlási időszakot! (mert a házasság komoly döntés, házasságot nem kötünk ennél rövidebb ismeretség esetén nyilván). Azok a lányok, akiket vallásosan neveltek szigorú szabályok szerint (kevés van, de van), sokkal nehezebben találnak párt, mint bárki a világon. A karrieristák és a csúnyák mellett ők adják a szingli nők harmadik csoportját.
" létezik, csak nem abban a formában, ahogy te, a mesekönyvek, a nők, meg Hollywood leírják."
Akkor milyen formában? A te számodra pl. mit jelent?
Bejegyzés: Megcsalom, de nem szakítok vele – miért és miért nem?
Valmina 2017.07.04. 17:19:32
Én ebben korántsem vagyok biztos. Te el se tudod képzelni, hogy a "jó pasik" között is lehet olyan, aki normális kapcsolatot akar, és nem lefeküdni fűvel-fával, még a "három kategóriával" gyengébb csajjal is? Fura, hogy ilyen elvtelen dugógépeknek állítod be férfitársaidat. Természetesen nincs igazad, de már nem hozok rá életből vett példát, mert az neked úgyis apex fallacy... Nincs értelme.
Amúgy meg egyre kevésbé értem, hogy kit nevezel alfának. A bunkó újgazdagot? Az izomagyú playboyt? Mert most úgy tűnik, mintha minden kicsit is jóképű pasira használnád ezt a szót, főleg ha még egzisztenciája is van. Ismertem olyan pasit, akinek jó állása, pénze is volt, és még helyes is volt, de mellette befelé forduló és nagyon szerény. Nemigen nőzött, mert még szégyenlős is volt. Akkor ő most alfa vagy nem? Hiszen a munkájában sikeres, jóképű, magas és van pénze, viszont nem domináns típus. Na ilyen sokat számít a személyiség, aminek a sokfélesége egyáltalán nincs az elméletedbe beleépítve. Nálad csak 3 féle ember létezik: 1. alfák, 2. többi férfi, 3. nők. És a 3 közül az alfák kiléte a leghomályosabb. Én úgy látom, még a fogalom mibenléte sincs rendesen tisztázva, nemhogy bizonyítva.
"Akkor is gond lenne vele, csak a látszólag nagyobb választék felnagyítja."
Ez nem kielégítő válasz. Elég röviden elintézted, nulla érvvel alátámasztva.
"mikor választani kell, hogy a kicsit pocakos, átlagos arcú, bolti eladó Józsi vagy inkább az ügyvéd dinasztiából származó, kajakos, jóképű Alfonz randi meghívását fogadják el, egyetlen ezredmásodperc alatt lefut a kis agyukban az összehasonlítás és kidobja a nem meglepő eredményt."
Nagyon fekete-fehéren gondolkozol, már megint a tökély / selejt példát hozod. A bolti eladó szegény még csúnya is, az ügyvéd meg nemcsak gazdag, de még jóképű is. Csupa szélsőség, mint egy filmben. Azt gondolod, ennyire nincsenek árnyalatok? Nincs csúf arcú ügyvéd és jóképű bolti eladó?
És sose láttál még olyat, hogy szép nő csúnya pasival járt, vagy jóképű pasi csúnya nővel, és senki se értette,mit eszik rajta? Sose ismertél olyanokat, akiknek az átlagtól eltérő ízlésük van, pl. vékony fiú, aki a molett lányokat szereti? Te olyan sémára húzod rá a világot, mintha mindenki egyforma lenne, ugyanazt akarná, ugyanaz tetszene neki. Nem állítom, hogy nincsenek trendek meg szépségideálok, és hogy az emberek nem esnek áldozatul ezeknek. De ennél a világ azért sokkal színesebb.
"Az össztársadalmi boldogság nőhet attól függetlenül, hogy az egyéneké csökken."
Japán gazdag ország, mert kizsigereli állapmolgárait. Japánban a legnagyobb az öngyilkosságok száma a világon. Akkor most jó japánnak lenni? Boldog a japán ember?
Ha bevezetünk egy szabályt, amely boldogtalanná teszi az egyént, akkor az végülis kinek jó? "Ki" vagy "mi" a társadalom, ha nem egyének összessége? A társadalomnak akkor sikerült megszabadulnia sok elavult tradíciótól, mikor az emberek rájöttek, hogy a társadalom ők maguk, és hogy a társadalmi szabályokat ők maguk alkotják. Még Japán is változóban van, ha ez a folyamat lassú is.
"Pl. a progresszív adózás mellet azzal szoktak érvelni, hogy mérsékli a társadalmi rétegek között a vagyoni különbséget. (...)A nyílt hipergámia miatt kettészakadt a férfiak társadalma. Egy kis részének jut normális nő, a többinek meg nem."
Össze se lehet hasonlítani a kettőt. A jövedelem esetében objektív mérce van, hogy ki mennyit keres. De azt, hogy ki alfa és ki nem, mi alapján döntöd el? Lehetetlen olyan társadalmi szabályt bevezetni, aminek ennyire szubjektív mércéje van.
Bejegyzés: Megcsalom, de nem szakítok vele – miért és miért nem?
Valmina 2017.07.04. 17:11:39
Ez az állítás nagyon durva és a nők egészére nézve sértő, ráadásul rendkívül alattomos csapda van elrejtve benne. Lényegében a következőt mondod: ha egy nő azt állítja, őt nem érdekli a férfi vagyoni helyzete és státusza, akkor vagy ronda, vagy hazudik. Tehát ha nő vagy és ezt állítod, csak úgy tudod bebizonyítani, hogy nem hazudsz, ha azt bizonyítod be, hogy nem vagy ronda. Itt viszont bajban vagy, mert amit magadról állítasz, az szubjektív és könnyen megcáfolható. Rád lehet sütni, hogy beképzelt / nárcisztikus vagy, sokkal szebbnek hiszed magad, mint valójában vagy, stb. Tehát nemcsak hogy kiteszed magad annak, hogy valaki osztályozzon külső alapján, mintha egy lóvásáron vagy rabszolgapiacon lennénk, de további sértéseket is el fogsz szenvedni, amelyek a jellemedre vagy személyiségedre vonatkoznak. Szóval jól ki van ez találva. Ilyen csapdát a nők nehezen tudnának állítani a férfiaknak, de azért megfontolásra javaslom az állításod férfiakra letükrözött változatát: "Tudod, melyik férfi mondja azt, hogy ő nem felszínes, érzéketlen szexgép, hanem romantikus alkat és tiszteli a nőket? Az, aki annyira taszító (csúnya / esetlen / mama kedvence stb - illeszd be a megfelelő tulajdonságot), hogy csak ezt tudja felhozni pozitívumként." Na ugye, hogy az igazságérzeted máris tiltakozik? Csak úgy tudnád bebizonyítani, hogy nem vagy érzéketlen szexgép, ha azt bizonyítod be, hogy nem vagy taszító a nőknek - erről viszont a nők ítélnek, nem te, úgyhogy máris bajban vagy. Lehetetlen megcáfolni.
"Meg légyszi mutass már be annak a nőnek, aki még csak nem is ismerkedik egynél több pasival. Csinálok szeretnék egy kiállítást és be akarom rakni az albínó holló mellé, hogy az emberek megcsodálhassák."
A cinizmus sokat nem tesz hozzá, igaz, el sem vesz belőle. Érvnek mondjuk nem érv, de gyenge lábakon álló elméleteknek jól jön az ilyen támogatás is. :) Amit nem lehet bebizonyítani, abban hinni kell, ezért olyanok vagytok ti, hipergámia-hívők, mint egy férfiaknak szóló modern vallási szekta. És én még azt hittem, a krisnásoknál nincs rosszabb. :)
"Mindannyian szeretnétek azt hinni, hogy egyediek és megismételhetetlenek vagytok, igazi egyéniségek, a valóság viszont az, hogy a 95%-otok ugyanúgy viselkedik..."
Nincs igazad. Férfiban és nőben is rengetegféle személyiség van, és ne akard elhitetni, hogy két ellentétes személyiségű ember egyformán viselkedik! Amúgy te kívülről nem tudod megítélni, mekkora különbségek vannak nő és nő között. Olyan ez, mint mikor az európai ember ránéz egy ferde szeműre és nem tudja megmondani, japán-e vagy kínai. Ők bezzeg tudják egymásról első pillantásra.
"Szinte mindenhol ugyanaz a szoftver fut, csak az ellenkezőjét próbáljátok beadni. Van, aki elhiszi, meg vagyunk egy páran, akik nem :)"
Tőlem nyugodtan folytasd utadat a szkepticizmus jól kitaposott luciferi útján, ha nem elhinni boldogabbá tesz. Áldásom rá. :)
"A shaming language nagyon ciki."
Shaming language? Te sokkal járatosabb vagy feminista körökben, mint akármelyik nő. Tudod, elgondolkodtatóak ezek az angolból vett kifejezések, mert elsőre tudományosnak tűnnek, de gyanítom, hogy kábé annyira megalapozottak, mint a hipergámia-elmélet. Ezért kezd elegem lenni abból, hogy ezekre hivatkozva lepasszolod és megfontolásra se érdemesnek nyilvánítod az érveimet.
Mostanra megértettem, hogy ti egy külön univerzum vagytok, saját terminusokkal. De ha ezeket használod, az olyan, mintha én azt válaszolnám egyik gondolatodra, hogy adava kedavra. Az univerzumodon kívül ezek nem jelentenek semmit. Számomra nem valós terminusok és nem érvek, szóval nincs értelme itt használnod őket.
"Ha felveted, hogy a 10-es skálán két ember különböző szinten van, akkor felháborodnak, hogy nem lehet egy embert egyetlen számmal leírni"
Nézd, amíg számmal írod le az embereket, addig ne várd, hogy emberi módon viselkedjenek veled! Nem pont a tiszteletet hiányoltad a nők részéről? Akinek a másik csak számok összessége, és saját magát is úgy méri, az pont azokat a dolgokat áldozza fel, amik miatt érdemes volt embernek születnie. Nyilván azért nem kaptál tiszteletet, mert egy számnak kijáró elbánásban részesítettek, viszonzásul, amiért te is egy számnak kijáró elbánásban részesíted az adott nőt. A számokat egyedül a matematikusok tisztelik, velük kéne barátkoznod. :)
Bejegyzés: Megcsalom, de nem szakítok vele – miért és miért nem?
Sadist 2017.07.03. 19:18:54
Ó, dehogy, nem kell ehhez semmilyen erőszak, pusztán annyi, hogy a nőkre rákényszerítjük a választásaik következményeit.
Pl. a nőket csak akkor illetne meg bármilyen házastársi jog, ha szűzen mentek férjhez.
Ez erőszakkal korlátozná, hogy kivel dughatnak vagy kihez mehetnek férjhez? Egyáltalán nem. Megvolna ugyanúgy a szabad választási lehetőségük, csak következménye volna annak, hogy felülnek a faszkörhintára.
Mindjárt imponálóbb lenne Átlag Józsi megbízhatósága és családcentrikussága, mint a playboy alfahím életstílusa jelentette izgalom.
"Nem lehet a társadalom boldogságát az egyén boldogtalansága árán megváltani, elvégre a társadalom is egyénekből áll."
Hamis dekompozíció. A társadalom nem egyénekből, hanem egyénekből és a közöttük lévő kapcsolatokból áll, a legkisebb egység pedig a család. Az össztársadalmi boldogság nőhet attól függetlenül, hogy az egyéneké csökken.
Pl. a progresszív adózás mellet azzal szoktak érvelni, hogy mérsékli a társadalmi rétegek között a vagyoni különbséget. A jól kereső egyének rosszul járnak vele, össztársadalmi szinten viszont nyernek vele, hogy kisebb a társadalmi feszültség.
Ugyanez igaz a párkapcsolatokra is. A nyílt hipergámia miatt kettészakadt a férfiak társadalma. Egy kis részének jut normális nő, a többinek meg nem.
"Szóval a szerelem szerinted csak mese?"
Nem, tényleg létezik, csak nem abban a formában, ahogy te, a mesekönyvek, a nők, meg Hollywood leírják.
"Tényleg nem voltál még szerelmes? Húha. Ezek szerint nem tudod, mi az, és nem is értenéd, hiába magyarázom. Szomorú vagyok."
A shaming language nagyon ciki. Ne használd, hacsak nem akarsz bohócot csinálni magadból. Eddig egész jó voltál, nem kéne elrontani.
"Nem tudom, nem hiszek a szintekben."
Ne higgy a gravitációban sem, és akkor simán tudsz repülni :)
"Ha szerelmes az ember, akkor nincsenek szintek meg százalékok, nem mérlegel, hogy milyen szintű vagyok én és milyen ő. Akkor egyszerűen csak szeret, és nincs méricskélés, nincsen "húspiac"."
Akkor azt magyarázd el, hogy a fenébe van az, hogy a modell alkatú, kedves, intelligens csajok mindig a magas, jóképű, sikeres férfiakba szerelmesednek bele, nem pedig a Mekiben robotoló, alacsony, de végtelenül tisztelettudó és romantikus egyetemista srácokba?
Bejegyzés: Megcsalom, de nem szakítok vele – miért és miért nem?
Sadist 2017.07.03. 18:39:51
...
Szóval én magasról teszek a státuszára, és nem érdekel, milyen kocsija van, mennyi a pénze, legyen ember, és mint férfi, bánjon tisztelettel a nővel, különben a szememben nulla."
10-ből 10 nő ezt mondja, aztán 10-ből 10 lepattintja a tisztelettudó, emberi, de egyéb szempontból nem kiemelkedő srácokat.
"Én ismertem olyan bölcsészt, aki férfiasabb és vonzóbb volt, mint egy focista vagy egy sztárügyvéd vagy egy pénzes vezérigazgató. Sőt, az intelligenciája miatt messze túlszárnyalta azokat."
Apex fallacy. Keress rá Google-val!
"Miért nem hiszed el, hogy van, akit tényleg nem érdekel a pénz, hanem a másik személyes tulajdonságai érdeklik, ha párt akar választani?"
Elhiszem, hogy van. Ahogy albínó holló is.
Tudod mely nőket nem érdekli a férfiak egzisztenciája és társadalmi státusza? Azokat, akik annyira taszítóak, hogy csak ezt tudják felhozni pozitívumként, hogy őket nem érdekli a másik státusza és vagyoni helyzete. Ők már annak is örülhetnek, ha valaki rájuk fanyalodik, de így sajnos a státusz figyelmen kívül hagyása csak szükségből kovácsolt erény.
"Honnan tudod, hogy volt még 99? És hogy átnéztem rajtuk?"
Amelyik nő nem ronda, mint a lőtt seb, annál naponta több tucatnyi férfi próbál interakciót kezdeményezni, csak ezt ők észre se veszik. A nem megfelelő szintű férfiak gyakorlatilag láthatatlanok a nők számára, mintha csak valami zavaró fehér zaj lenne.
"Egyébként ha az ember elkötelezi magát valakinek, akkor természets, hogy a többinek már nincs esélye, nem? Nagyon ritka, hogy egyszerre ismerkedj meg nemhogy 100, de 2 pasival, akik mindketten érdeklődést mutatnak. Általában az egyik előbb érkezik, és ha létrejön a kapcsolat, akkor a másiknak azért nincs esélye, mert már foglalt vagy."
:D x 2147483647 (nem írom ki mindet, ha nem baj)
Nézz utána, hogy mi az a liánozás! (Hint: női sport számoknál keresd ;) )
Meg légyszi mutass már be annak a nőnek, aki még csak nem is ismerkedik egynél több pasival! Csinálok szeretnék egy kiállítást és be akarom rakni az albínó holló mellé, hogy az emberek megcsodálhassák.
"Ne mondd, hogy ismered a nők 95%-át! Ezt még a Don Juan se merné állítani. :)"
Mindannyian szeretnétek azt hinni, hogy egyediek és megismételhetetlenek vagytok, igazi egyéniségek, a valóság viszont az, hogy a 95%-otok ugyanúgy viselkedik, ugyanolyanok az ösztönei, ugyanazok a dilijei. Szinte mindenhol ugyanaz a szoftver fut, csak az ellenkezőjét próbáljátok beadni. Van, aki elhiszi, meg vagyunk egy páran, akik nem :)
"Ugye, neked mindenre megvan a válaszod? :)"
Mindenre IS.
"Fura, hogy a netes párkeresést preferálod, mikor pont a neten való nagy választék miatt van sok kevésbé kapós fiú és lány gondban. Hiszen ha mindenki csak azok közül választhatna, akiket az élet elé sodor, akkor semmi gondod nem lenne a hipergámiával."
Akkor is gond lenne vele, csak a látszólag nagyobb választék felnagyítja.
"A régi világban Átlag Józsi simán beleszeretett Átlag Juciba, mert Juci a legszebb lány volt a falujában. Nem volt internet, se tévé, se fehérnemű plakát, ahonnan megtudhatta volna, hogy Juci nem is olyan szép, valójában csak átlagos szintű nő, mert hiszen Jessica Albák is léteznek valahol a világban. Jucira ugyanez áll vice versa. Mióta internet van azóta Józsinak nem kell Juci, mert Jessica Albát akar, Juci pedig önutálattól szenved, amiért nem néz ki úgy, mint Jessica Alba, és esélye sincsen Józsinál. Na valahol itt van a kutya elásva. Az internet félreviszi a dolgokat."
Ne akard a férfiakra is ráhúzni a nők viselkedésmintáját, mert a hipergámia egyáltalán nem olyan szimmetrikus, mint amilyennek te akarod látni. Lehet, hogy Átlag Józsi is vágyik a Jessica Alba kinézetű nőre, de neki nincs lehetősége kiélni ezt a vágyát, míg egy Átlag Juci simán alá tud feküdni egy nála három kategóriával jobb pasasnak. Tartós kapcsolat, lagzi, család nem lesz belőle, de Átlag Juci elhiszi, hogy ha +3 kategóriás pasasokkal tud dugni, akkor az az ő szintje és majd valamelyikkel összejön a rendes kapcsolat is.
"Élőben csak azt az egy embert nézed és igazságosabban ítéled meg, mert nem a többi 20-hoz méred, aki még az inboxodban vár, hanem csak vele törődsz, csak rá koncentrálsz, nincsen hasonlítgatás."
Minden ember hasonlítgat. A nők különösen, csak ők simán letagadják. Ha felveted, hogy a 10-es skálán két ember különböző szinten van, akkor felháborodnak, hogy nem lehet egy embert egyetlen számmal leírni, de mikor választani kell, hogy a kicsit pocakos, átlagos arcú, bolti eladó Józsi vagy inkább az ügyvéd dinasztiából származó, kajakos, jóképű Alfonz randi meghívását fogadják el, egyetlen ezredmásodperc alatt lefut a kis agyukban az összehasonlítás és kidobja a nem meglepő eredményt.
"Én utálom ezt a pontozósdit. Soha nem veszek részt ilyen játszmában. Szerintem 3 nagyon káros dologhoz vezet: ..."
Na látod, erről beszélek.
Bejegyzés: Megcsalom, de nem szakítok vele – miért és miért nem?
Valmina 2017.07.02. 16:41:17
Bejegyzés: Megcsalom, de nem szakítok vele – miért és miért nem?
levendulavagyok (törölt) 2017.06.30. 13:05:52
Remek érvelő vagy, nőként büszke vagyok rád :)
Bejegyzés: Megcsalom, de nem szakítok vele – miért és miért nem?
Valmina 2017.06.29. 23:04:24
Ez azt jelenti, hogy szabjuk meg erőszakkal, ki kivel legyen? (Regulated sexuality?) Nem hinném, hogy ez jó ötlet. A kényszerházasságok már elődeinket is boldogtalanná tették. És mi alapján döntik el, ki hol rankel? Vagyon? Külső? Társadalmi állás? Családi kapcsolatok? És ki dönti el?
Az a korszak már letűnt szerintem, meg amúgy se lenne szabad egymást nem akaró embereket összekényszeríteni, még akkor se, ha demográfiai gondokkal küzdünk. Nem lehet a társadalom boldogságát az egyén boldogtalansága árán megváltani, elvégre a társadalom is egyénekből áll.
"Szerelem? :D:D:D:D:D Te még hiszel a mesékben vagy csak fenn akarod tartani azt a nők által mantrázott hazugság lufit, hogy mindenkinek van esélye egy boldog, megalkuvásmentes párkapcsolatra?"
Szóval a szerelem szerinted csak mese? Tényleg nem voltál még szerelmes? Húha. Ezek szerint nem tudod, mi az, és nem is értenéd, hiába magyarázom. Szomorú vagyok. Ha elolvastad mind a 3 hozzászólásomat a múltkoriakból (3 részre kellett bontanom, mert a rendszer nem enged olyan hosszút posztolni egyszerre), akkor nem kérdezed, hiszek-e a szerelemben. Ott fent mindent leírtam.
"És miért nem akadt jobb? Azért, mert valójában közel sem olyan szintű nő, mint amilyennek hiszi magát."
Nem tudom, nem hiszek a szintekben. Gyakran tapasztalom, hogy idegenkedek olyan pasiktól, akik elvileg magas szintűek mert más nőknek nagyon tetszenek. Nálam valamiért ez a szintezés nem működik. Talán azért, mert sok múlik azon, hgoy az illető hogy viszonyul hozzám, emberként milyen, tudok-e vele közös hullámhosszon lenni. Ehhez a külsőnek semmi köze, ez valami személyiségbeli dolog. Mint a szimpátia és az antipátia a barátságok és ellentétek kialakulásakor. Az, hgoy valaki jól néz ki, nem sokat nyom a latban, ha egyébként nincs semmi közös bennünk, amire építeni lehet. A legjobb pasinak is könnyű szívvel hátat fordítok, ha a lelkem mélyén azt érzem, hogy "idegen anyagból" gyúrták, nem lelki rokon velem, nem ért meg és én sem értem őt, nincs semmi közünk egymáshoz.
Szóval én abban hiszek, hogy azzal kell összejönni, akibe szerelmes vagy (és itt nem egy napos ismeretség utáni fellángolásra gondolok). Ha szerelmes az ember, akkor nincsenek szintek meg százalékok, nem mérlegel, hogy milyen szintű vagyok én és milyen ő. Akkor egyszerűen csak szeret, és nincs méricskélés, nincsen "húspiac". Én ebben hiszek, nálam így működik, és sajnálom azokat, akik szerelem nélkül, józanul választanak párt, méricskélik magukat és a másikat és végül megalkudnak az elérhető legjobbal. Ha szeretsz, akkor elképzelni se tudsz jobbat a párodnál, és tényleg minden gondolatod csak körülötte forog. Ez az ideális kiindulópont egy kapcsolathoz szerintem. Csak mikor valaki hosszú ideig nem ismer meg senkit, aki illene hozzá és megmozdítana benne valamit, vagy megismer, de egyoldalúan lesz szerelmes, akkor hajlamos rá, hogy félretegye az érzelmeket és józanul válasszon, félve, hogy különben egyedül marad. Ezt hívom én kompromisszumnak.
Bejegyzés: Megcsalom, de nem szakítok vele – miért és miért nem?
Valmina 2017.06.29. 22:46:24
Attól függ, emberként milyen. Nem viccelek. Előfordult hogy egy ilyen újgazdag bunkójózsi elütött engem a húszmilliós kocsijával. Előfordult, hogy egy megtermett vállas böhöm állat bevágott elém és félrelökött a járdán, annyit se mondva, hogy bocsánat. Semmi bajom a határozottsággal, amíg nem párosul vele lenézés és arrogancia. Sajnos sokaknál párosul, mert anyuka-apuka csak a törtetésre tanította meg, az emberségre nem. Szóval én magasról teszek a státuszára, és nem érdekel, milyen kocsija van, mennyi a pénze, legyen ember, és mint férfi, bánjon tisztelettel a nővel, különben a szememben nulla.
"Biztos te vagy a millió nőből az az egy, akinek bejönnek a tutyimutyi, vézna bölcsészek :) (...) Márpedig a nők túlnyomó többsége nem a csóró, nyámnyila pasasokra ácsingózik, hanem akinek van társadalmi státusza és erőforrásai."
Ácsi, szerintem te két külön dolgot egybemosol. Mert van a pénztelen pasi, és van a nyámnyila pasi, és miért kell a kettőnek feltétlenül egybe esnie? Én ismertem olyan bölcsészt, aki férfiasabb és vonzóbb volt, mint egy focista vagy egy sztárügyvéd vagy egy pénzes vezérigazgató. Sőt, az intelligenciája miatt messze túlszárnyalta azokat. És esküszöm, jobban kellett volna nekem, mint bárki más, ha nem lett volna foglalt. Miért nem hiszed el, hogy van, akit tényleg nem érdekel a pénz, hanem a másik személyes tulajdonságai érdeklik, ha párt akar választani?
"Ez egy. A többi 99-en meg varánuszarccal néztél át és még annak az esélyét se adtad meg, hogy megszólaljon."
Honnan tudod, hogy volt még 99? És hogy átnéztem rajtuk? :D
Egyébként ha az ember elkötelezi magát valakinek, akkor természets, hogy a többinek már nincs esélye, nem? Nagyon ritka, hogy egyszerre ismerkedj meg nemhogy 100, de 2 pasival, akik mindketten érdeklődést mutatnak. Általában az egyik előbb érkezik, és ha létrejön a kapcsolat, akkor a másiknak azért nincs esélye, mert már foglalt vagy.
"Nyilván nem lehet minden egyénre igaz, de ha a csoport 95%-ra igaz, akkor semmi gond az általánosítással."
Ne mondd, hogy ismered a nők 95%-át! Ezt még a Don Juan se merné állítani. :)
"Tipikus NAWALT érvelés"
Ugye, neked mindenre megvan a válaszod? :)
"Nem azok közül lehet választani, akiket eléd sodor az élet vagy maradékelven jut"
Fura, hogy a netes párkeresést preferálod, mikor pont a neten való nagy választék miatt van sok kevésbé kapós fiú és lány gondban. Hiszen ha mindenki csak azok közül választhatna, akiket az élet elé sodor, akkor semmi gondod nem lenne a hipergámiával. Nagyon jó elemzést olvastam erről valahol. A régi világban Átlag Józsi simán beleszeretett Átlag Juciba, mert Juci a legszebb lány volt a falujában. Nem volt internet, se tévé, se fehérnemű plakát, ahonnan megtudhatta volna, hogy Juci nem is olyan szép, valójában csak átlagos szintű nő, mert hiszen Jessica Albák is léteznek valahol a világban. Jucira ugyanez áll vice versa. Mióta internet van azóta Józsinak nem kell Juci, mert Jessica Albát akar, Juci pedig önutálattól szenved, amiért nem néz ki úgy, mint Jessica Alba, és esélye sincsen Józsinál. Na valahol itt van a kutya elásva. Az internet félreviszi a dolgokat.
"ott van előtted az egész paletta és mindenki azt választja, azt pontozza tízesre, annak küld üzenetet, akire valóban vágyik"
Ha élőben megismerek valakit, aki tetszik, akkor nem gondolok arra, hogy jó-jó, de ott van még 20 levél az inboxomban, és ki tudja, nincs-e köztük jobb pali, mint ez itt? Élőben csak azt az egy embert nézed és igazságosabban ítéled meg, mert nem a többi 20-hoz méred, aki még az inboxodban vár, hanem csak vele törődsz, csak rá koncentrálsz, nincsen hasonlítgatás. Ez sokkal egészségesebb, mint "palettáról" választani, és merem álítani, emberibb. Nem olyan, mintha a hentesnél válogatnál a húsáru között.
"azt pontozza tízesre"
Én utálom ezt a pontozósdit. Soha nem veszek részt ilyen játszmában. Szerintem 3 nagyon káros dologhoz vezet:
1. kóros önbizalomhiány (ha valakit lepontoznak)
2. az összehasonlításból eredő túlméretezett elvárások (mert a 10 pontosakhoz viszonyítasz)
3. azt a látszatot kelti, hogy a külső a legfontosabb, ami tovább fokozza a testkultusz tombolását és a belőle fakadó káros jelenségeket.
Egyébként is utálnék pontozni valakit, akit nem ismerek, mert hiába néz ki jól egy pasi a képen, lehet, hogy az életben bunkó, és akkor nem szívesen adnék neki jó pontot. Nálam szabály, hogy ismeretlenül nem ítélkezem, még a külsőről sem. Hiszen akinek a viselkedése nem szimpatikus, az nézhet ki akárhogy, nem fog tetszeni úgysem. Na pont ezért nekem egy fotó nem sokat mond.
Bejegyzés: Megcsalom, de nem szakítok vele – miért és miért nem?
Sadist 2017.06.27. 19:39:22
Mégis az innen nyert adatok sokkal jobban leírják az emberek viselkedését és preferenciáit, mint eddig bármelyik tudományos kutatás.
"Természetellenes, hogy előbb ismerd meg valaki paramétereit, mint hogy látnád őt személyesen. Ez teszi húspiaccá a párkeresést, és ha valami, ez tényleg eltorzítja a párkapcsolatokról alkotott képünket."
Pont, hogy ez az, ami felszínre hozza, hogy valójában mi alapján választanak párt az emberek. Nem azok közül lehet választani, akiket eléd sodor az élet vagy maradékelven jut, hanem ott van előtted az egész paletta és mindenki azt választja, azt pontozza tízesre, annak küld üzenetet, akire valóban vágyik.
"Mert ha csak egy fotót látsz, akkor persze, hogy a legszebbet-legjobbat... semmit se tudsz az adott emberről, így ha a fotó nem nyeri el a tetszésed, akkor esélyt se adsz neki. Én voltam már fülig szerelmes olyan pasiba, aki soha nem kellett volna, ha csak fényképet látok róla meg pár bemutatkozó sort. Szegény nagyon nem fotogén, viszont már a hangjától megbizseregsz, mert olyan kedves, meleg tónusban beszél."
Ez egy. A többi 99-en meg varánuszarccal néztél át és még annak az esélyét se adtad meg, hogy megszólaljon.
"Egyébként is van egy nagy bökkenő a párkereső fotókkal. Ha a kép gyengébb, mint a valóság, akkor senki se akar veled találkozni. Ha jobb, mint a valóság, akkor viszont az első találkozáskor éri csalódás a másik felet. Egyszerűen az van, hogy a szerelmet nem egy fénykép alapján kell keresni."
Szerelem? :D:D:D:D:D Te még hiszel a mesékben vagy csak fenn akarod tartani azt a nők által mantrázott hazugság lufit, hogy mindenkinek van esélye egy boldog, megalkuvásmentes párkapcsolatra?
"Jézusom, tényleg félreértettem. Bocs. Ha ezt jelenti az alfa, akkor én rájöttem, hogy egyenesen irtózom az alfáktól. Nem hazudok, tényleg irtózom tőlük (és nem azért, mert Trumpot hoztad példának). Egyszerűen nem bírom ezt az embertípust, se férfiban, se nőben (mert női alfák is vannak természetesen). Volt szerencsém néhányhoz, és mindig rázott a hideg tőlük."
Szerintem még mindig el vagy tévedve az alfa fogalmát illetően. Képzelem hogy irtózol a határozott, domináns, szociálisan kompetens és magas státusszal rendelkező férfiaktól.
Biztos te vagy a millió nőből az az egy, akinek bejönnek a tutyimutyi, vézna bölcsészek :)
"Most még jobban meg vagyok győződve, hogy a nők nagy része nem ezt keresi. Ez holtbiztos."
Hánnyal volt már dolgod, ha szabad kérdeznem? :)
"Vagy lehet, hogy van pár csinibaba, aki igen, és a férfiak, mivel mind ezekre hajtanak, belőlük vonják le a következtetést. És itt jön be az a probléma, hogy te hiszel az általánosításban, és emiatt olyan tulajdonságokat ragasztasz rá minden nőre, amelyekkel legfeljebb néhány nőnél vagy a nők egy adott csoportjánál találkozhatsz."
Tipikus NAWALT érvelés.
"Aláírom, bizonyos nők bolondulnak azokért a férfiakért, akiknek pénze és hatalma van. De hogy lehet azt mondani, hogy az összes nő ezekért bolondul?"
Nyilván nem lehet minden egyénre igaz, de ha a csoport 95%-ra igaz, akkor semmi gond az általánosítással. Márpedig a nők túlnyomó többsége nem a csóró, nyámnyila pasasokra ácsingózik, hanem akinek van társadalmi státusza és erőforrásai. Minél több, annál inkább.
"Nem a hipergámiára hoztam példát (amennyiben a hipergámia azt jelenti, hogy a nők mind az alfákra hajtanak)."
A hipergámia azt jelenti, hogy a sajátjánál mindenképpen magasabb státuszú férfit akar. A nők olyan férfiakhoz vonzódnak, akik magasabbak, erősebbek, tapasztaltabbak, intelligensebbek, gazdagabbak náluk. www.youtube.com/watch?v=5oyrG3PcgLk
"Én arra hoztam példát, mikor valaki azért él kapcsolatban egy adott illetővel, mert nem akadt jobb. A kettő nem ugyanaz. Lehet két férfi közül egyik se alfa (hála istennek a férfiak többsége nem alfa), de a nő épp nem abba szerelmes, aki belé, hanem a másikba. Viszont mivel annak az illetőnek ő nem kell, "beéri" azzal, akibe nem szerelmes."
És miért nem akadt jobb? Azért, mert valójában közel sem olyan szintű nő, mint amilyennek hiszi magát. Lehet, hogy egy-egy menet erejéig fasztarisznyája lehet egy sokkal jobb faszinak, de valójában az a "nem elég jó" pasas az ő szintje, csak a hipergám ösztöne miatt érzi megalkuvásnak.
Egy kép többet mond ezer szónál és rögtön világossá válik, hogy miről is van szó: i144.photobucket.com/albums/r192/RiverDad1/mating_cad_dad-copy1_zps4ee61e96.jpg
Átlag Juci is a 3 kategóriával jobb pasasért van oda, a hozzá való Átlag Józsit pedig szinten alulinak tartja, ezért egyoldalú a vonzalom.
"Erre gondoltam. Ezt értem kompromisszum alatt, ami egyik félnek se jó szerintem."
Hosszútávon valóban nem. Rövidtávon a nők nagyon is örülnek a szexuális szabadságnak és úgy érzik, hogy így nagyon jó nekik, de később az élet kamatostól benyújtja a számlát.
Bejegyzés: Megcsalom, de nem szakítok vele – miért és miért nem?
Burgermeister 2017.06.27. 18:35:54
Bejegyzés: Út egy magasabb szintű férfiasság felé – avagy az impotencia lelki háttere
Valmina 2017.06.27. 14:08:10
Na itt van a nagy különbség köztünk. Én a tudományos kutatásokban hiszek, az internetes társkeresésben viszont nem. Modern képződmény, amit természetellenesnek tartok. Természetellenes, hogy előbb ismerd meg valaki paramétereit, mint hogy látnád őt személyesen. Ez teszi húspiaccá a párkeresést, és ha valami, ez tényleg eltorzítja a párkapcsolatokról alkotott képünket. Mert ha csak egy fotót látsz, akkor persze, hogy a legszebbet-legjobbat... semmit se tudsz az adott emberről, így ha a fotó nem nyeri el a tetszésed, akkor esélyt se adsz neki. Én voltam már fülig szerelmes olyan pasiba, aki soha nem kellett volna, ha csak fényképet látok róla meg pár bemutatkozó sort. Szegény nagyon nem fotogén, viszont már a hangjától megbizseregsz, mert olyan kedves, meleg tónusban beszél. Szerintem egy csomó ilyen ember van, akivel személyesen kell találkozni, hogy érezhető legyen a varázsa. Ezért a netes párkeresés nagyon rossz irányba visz mindent, és csak a kényszer hívta életre, mert gyakorlatilag nincs normális hely, fórum az ismerkedésre.
Egyébként is van egy nagy bökkenő a párkereső fotókkal. Ha a kép gyengébb, mint a valóság, akkor senki se akar veled találkozni. Ha jobb, mint a valóság, akkor viszont az első találkozáskor éri csalódás a másik felet. Egyszerűen az van, hogy a szerelmet nem egy fénykép alapján kell keresni.
"Ahhoz, hogy valaki a férfiak top 1%-ba tartozzon, nem feltétlenül kell maszkulin kinézetűnek lennie. Ott van példának Trump. Nem egy kisportolt, jóképű, közép 30-as pasas, jelenleg még sincs nála nagyobb alfahím ezen a bolygón."
Jézusom, tényleg félreértettem. Bocs. Ha ezt jelenti az alfa, akkor én rájöttem, hogy egyenesen irtózom az alfáktól. Nem hazudok, tényleg irtózom tőlük (és nem azért, mert Trumpot hoztad példának). Egyszerűen nem bírom ezt az embertípust, se férfiban, se nőben (mert női alfák is vannak természetesen). Volt szerencsém néhányhoz, és mindig rázott a hideg tőlük.
Most még jobban meg vagyok győződve, hogy a nők nagy része nem ezt keresi. Ez holtbiztos. Vagy lehet, hogy van pár csinibaba, aki igen, és a férfiak, mivel mind ezekre hajtanak, belőlük vonják le a következtetést. És itt jön be az a probléma, hogy te hiszel az általánosításban, és emiatt olyan tulajdonságokat ragasztasz rá minden nőre, amelyekkel legfeljebb néhány nőnél vagy a nők egy adott csoportjánál találkozhatsz. Aláírom, bizonyos nők bolondulnak azokért a férfiakért, akiknek pénze és hatalma van. De hogy lehet azt mondani, hogy az összes nő ezekért bolondul? Jesszus! Bárcsak elhinnéd nekem, hogy ez mekkora tévedés!
"A hipergámiát keserű élettapasztalattal rendelkező laikusok elméletének nevezted, most meg te hozod rá a példát."
Nem a hipergámiára hoztam példát (amennyiben a hipergámia azt jelenti, hogy a nők mind az alfákra hajtanak). Én arra hoztam példát, mikor valaki azért él kapcsolatban egy adott illetővel, mert nem akadt jobb. A kettő nem ugyanaz. Lehet két férfi közül egyik se alfa (hála istennek a férfiak többsége nem alfa), de a nő épp nem abba szerelmes, aki belé, hanem a másikba. Viszont mivel annak az illetőnek ő nem kell, "beéri" azzal, akibe nem szerelmes. Erre gondoltam. Ezt értem kompromisszum alatt, ami egyik félnek se jó szerintem.
Bejegyzés: Megcsalom, de nem szakítok vele – miért és miért nem?
Valmina 2017.06.27. 13:58:50
Látom, teljesen meg akarsz fosztani a férfiak őszinteségébe és a szerelembe vetett hitemtől. :( Ha így gondolkozol, akkor te vagy sose voltál szerelmes, vagy voltál, de egyoldalúan, vagy eleve nem hiszed, hogy kölcsönös szerelem létezik. Ha ugyanis szerelem van a két fél között, akkor nincs ilyen, hogy "húspiaci érték". Ha ez így igaz, ahogy leírod, az nagyon kiábrándító, és az a nő, aki kicsit is tiszteli magát, nem állna többé szóba egy férfival sem (már ha tényleg mind így gondolkodik, ahogyan te). Mert lényegében azt állítod, hogy nem szabadna hinni nektek.
Mint mondtam, a nőknél jobban dominálnak az érzelmek, míg a férfiaknál az ösztönök és a racionalitás. Mivel a nőknél az érzelmek dominálnak, soha nem fogják elfogadni / elviselni, hogy a férfiak árucikket csináljanak belőlük (és magukból is), mert ez megalázó a számukra. A nők tehát érzelmeket és kötődést várnak, nem azt, hogy "megvásárolják" őket, mint egy darab húst. A nőknek kell az érzés, hogy a férfi a legjobbnak tartja őket (mint ahogy annak is tartja, ha szerelmes), és ha ezt nem érzik, boldogtalanok. Na ez az oka, hogy a nők képtelenek úgy hozzáállni ehhez, ahogyan te, és ahogy szerinted az összes férfi. Pedig a férfiak is a szívükkel állnak hozzá, ahogy mi, amikor tényleg érdekli őket valaki. Csak az a gond, hogy nagyon sok férfi fekszik le csomó nővel úgy, hogy az adott nő egyáltalán nem érdekli, aztán azt hiszi, hogy ez a normális, és csodálkozik, hogy a nő számráa nem az.
Mint láthatod, én hiszek abban, hogy a férfiak számára sem csak szexuális ösztönből és józan gondolatokból áll a világ. A férfiak is tudnak szeretni (nagyon is) és amikor szeretnek, nagylelkűek és van olyan nő, aki ezt sajnos kihasználja. Ezért jutnak némely férfiak olyan szomorú végeredményre, mint te, mert valamilyen racionális elmélettel meg kell magyarázni maguknak a csalódásukat.
A gond az, hogy minél több férfivel hiteted el ezt az elméletet, annál több rossz párkapcsolat lesz. Ugyanis a férfi (de a nő is), amikor szerelmes, nagylelkű és boldog, de ha nem szerelmes, isten őrizzen a párjának. (Akkor csak az elvárások meg a követelőzés megy.) A férfi olyankor szemét a nővel, a csalódott nő pedig szemét lesz a következő férfival, aki csalódottságában szemét lesz a következő nővel, és így tovább. Sose lesz vége. Ismerek egy bölcs férfit, aki egyszer azt mondta: "Isten őrizzen az olyan nőtől, aki engem nem szeret." Ő nem volt hajlandó szerelem nélkül összeállni valakivel, és volt, hogy 8 évet is élt egyedül. De mióta megtalálta az igazit, nagyon boldog, és már lassan 8 éve tart ez a boldog kapcsolat. Szóval nem minden férfi gondolkodik így, mint te. Akik hisznek a szerelemben, azoknak több esélyük van a boldogságra, akik nem, azok mindig olyannal állnak össze, aki boldogtalanná teszi őket, és ettől még keserűbbek lesznek és még jobban kiábrándulnak.
"Az átlag férfi inkább választaná a Jessica Alba testével, Teréz anya emberi értékeivel és egy gyakorlott prosti szexuális kultúrájával rendelkező nőt, mint Átlag Jucit. Csak a Jessica Albát nem kapná meg soha, ezért marad az Átlag Juci, akivel el kell hitetni, hogy tényleg ő a csúcs és nem azért választotta, mert nem kapna jobbat."
Ezek szerint a Jessica Alba maga a tökély, és nincs egyetlen hibája sem, a Juci pedig úgy, ahogy van, selejt? Én nem hiszek benne, hogy létezik ilyen tökély / selejt kategória, hanem abban hiszek, hogy mindenkinek van jó és rossz tulajdonsága is. Nem lehet elvárni senkitől, hogy tökéletes legyen, és még a Jessica Alba se az, csak épp ezt azért nem tudod, mert nem ismered (csak a külsejét láttad). Szóval ha az átlag pasi nem tudja értékelni az átlag Juci jó tulajdonságait, akkor nyilván nem szerelmes belé. És ha nem szerelmes belé, akkor mit akar tőle? Milyen jogon hülyít egy pasi egy nőt azzal, hogy ő neki a csúcs, amikor nagyon is jól tudja, hogy amint akad egy jobb csaj, lelép mellőle? Ez nem kihasználás szerinted, amit a férfiak a szexuális szükségleteik - egyszeri vagy rendszeres - kielégítése érdekében művelnek a nőkkel? Ráadásul nagyon alattomos is, mert ha ilyet teszsel, akkor gyakorlatilag megjátszod a szerelmes férfit, miközben nem vagy az.
Bejegyzés: Megcsalom, de nem szakítok vele – miért és miért nem?
Valmina 2017.06.27. 13:46:54
Én rengeteg példát tudok rá, amikor genetikai (külső adottsági) okokból nem találtak párt egyébként teljesen normális - sőt átlagon felül okos és érzékeny - csajok. Az egyiknek tényleg csúnya az arca és túl nagy a feje a testéhez képest, a másik helyes arcú, de olyan alacsony, hogy majdnem törpe, és mindig kislánynak nézik, a harmadik hormonális problémák miatt túlysúlyos és túl szőrös, a dokik eddig hiába próbálták meggyógyítani. Soroljam még?
Egyszer egy csúnya lány elpanaszolta nekem, hogy neki tök fölösleges sok energiát tenni a külsejébe, mert bármit is csinál, 10 lányból 9 mindig jobban fog kinézni nála. Önmagához képest tud változást elérni, de a férfiak nem a régi önmagához mérik, hanem a többi nőhöz. Na az ilyenek mondják azt egy ponton túl, hogy elég volt, és meg is értem. Ez a csaj már feladta a párkeresést, mert annyi pasi utasította vissza, hogy az önbizalma végzetes sebet kapott és már nincs neki tovább.
Szóval nem igaz, hogy az X kromoszóma megoldja. Igenis szükség van a jó génekre. Érdekes, de megfigyelésem szerint olyan családban, ahol két lánytestvér van, valamiért mindig az idősebb az, aki "kevésbé sikerül jól". Nem tudom ezt mivel magyarázni, csak a genetikával. A szülők génjeinek első találkozása gyengébb produktumot hozott létre, mint a második, merthogy a húg minden tekintetben szerencsésebb a külsejével. (Gyakran nevélési szempontból is a fiatalabbak járnak jobban különben, mert a szülők náluk ki tudják javítani,amit az idősebbnél elrontottak, mert akkor még tapasztalatlanok voltak.) Az általam ismert boldogtalan nők nagy többsége vagy idősebb testvér vagy egyke.
A másik szempont, hogy csak Magyarországot nézed vagy általában a világon a nőket? Mert Magyarországon a sok népfajta keveredése miatt a legtöbb nő genetikája jobb, mint mondjuk az átlag angol nőé (úgy hallottam, az angol nők közt sok a csúnya). Lehet, hogy egy átlagos magyar nő Angliában szépnek számítana, de mit ér vele, ha ő itt él? Márpedig itt a genetikai állomány olyan, hogy magasabban van a szint, amit meg kell ugrani - ami megint csak a férfiaknak kedvez különben, mármint a magyar férfiaknak. Épp ezért a csúnya - vagy mondjuk kevésbé jó megjelenésű - nők esélye gyakorlatilag nulla párkeresési szempontból, hiszen a magas mérce miatt ők még csúnyábbnak tűnnek, mintha mondjuk Angliában élnének. Tehát vagy tényleg szépnek születik valaki, vagy eláshatja magát, mert a szép nők relatíve sokan vannak hazánkban, és az összes pasi őket akarja. Még az átlagosaknak is nehéz a dolguk, nemhogy a csúnyáknak.
"Ezzel szemben a férfiaknak milyen lehetőségeik vannak? Izmos felsőtestet nem lehet venni a plázában, jó egzisztenciát nem lehet pár hét alatt összegereblyézni, intelligenciát, humort nem lehet pár órát a könyvtárban olvasgatva összeszedni."
Egyszerre mindet könnyen és gyorsan valóban nem lehet, de nem hiszem el, hogy pl. aki intellektuális típus és sokat olvas, az nem lesz képes komoly, mély beszélgetésekre, vagy aki szeret sportolni, annak nem lesz egy idő után jó alkata. Miért gondolod, hogy mindent megvenni kell vagy rövid idő alatt elérni? Hosszú távú befektetett munka ez mind, függetlenül attól, hogy valaki férfi vagy nő. A humor esetében írom alá egyedül, hogy ahhoz tényleg kell némi adottság - vagyis születni kell rá, ugyanúgy, ahogy szépnek is születni kell.
"Apex fallacy-nek hívják ezt az érvelési hibát, amit elkövetsz."
Elolvastam, amit belinkeltél, de nem látom be, miért mondod, hogy én így érveltem. Én csak azt mondtam, némelyik férfi milyen fura dolgokat vár el. Nem állítom, hogy az összes, vagy hogy ez általánosságban jellemzi a férfiakat. Épp az általánosítás ellen hoztam fel érvként: nem lehet mindenkit egy kalap alá venni.
"Érdekes, hogy fordítva mennyire visszataszító és megvetendő, ha egy férfi pl. csak akkor udvarias és tisztelettudó egy nővel szemben, ha jól néz ki."
Az udvariasság más dolog, az alanyi jogon jár - férfinak, nőnek egyaránt. És sajnos számtalan bunkó pasi van. Előfordult, hogy nagy böhöm állat simán félrelökött az utcán, de nyilván az én hibám: miért nem ugrottam félre az útjából? :D
A tiszteletet ki kell érdemelni. Nem csak az érdemli meg, akihez vonzódsz, hanem akinek a megfelelő emberi tulajdonságai vannak. Párkapcsolatban viszont igenis kell szeretned valakit, hogy megadd a tiszteletet. A szerelem ugyanis feltételezi a tiszeteletet, a szerelmes ember felnéz a másikra. Olyan is lehet, hogy "tisztellek, de nem szeretlek", akkor viszont a saját választásommal van a baj. És ez a ritka. Általában ha nem szeretlek, mégis veled vagyok, az azt jelenti, hogy nem is tisztellek. Mert ha tisztelnélek, akkor nem használnálak szamárként a ló helyett.
Bejegyzés: Megcsalom, de nem szakítok vele – miért és miért nem?
Sadist 2017.06.25. 18:19:16
Ez elég nehezen kutatható terület és a tudományos kutatásokkal az a baj, hogy ha megkérdeznek x embert róla, akkor hazudni fognak (tudatosan vagy tudat alatt, tök mindegy), ami torzítja a képet.
Sokkal relevánsabb az egyik legnagyobb amcsi társkereső oldal statisztikája: theblog.okcupid.com/your-looks-and-your-inbox-8715c0f1561e
Itt semmi trükközés nincs kérdésekkel, rosszul megválogatott mintával, hanem hard proof adatok vannak arról, hogy hogyan értékelték egymást az emberek és mennyi üzenetet küldtek. Ezekből feketén-fehéren látszik, hogy mennyire torzan látják a nők a férfiakat.
"Ez az egész alfa-őrület szerintem csak egy divatjelenség, kortünet. Most épp ez a menő. Nem igaz, hogy a nőknek csak ez tetszik, és az sem igaz, hogy mindig ez tetszett. Ha visszamegyünk pár évtizedet, nők milliói voltak oda a Titanic által népszerűvé vált Leonardo DiCaprióért, aki éppen nem egy alfa-típus."
Kevered a maszkulin megjelenést az alfasággal. Ahhoz, hogy valaki a férfiak top 1%-ba tartozzon, nem feltétlenül kell maszkulin kinézetűnek lennie. Ott van példának Trump. Nem egy kisportolt, jóképű, közép 30-as pasas, jelenleg még sincs nála nagyobb alfahím ezen a bolygón. Egy alfának státusza van, befolyása, hatalma. A kora huszonéves Leonardo Di Caprio lehet, hogy kis tejfölös szájú kamasznak nézett ki, de a státusza alapján már akkor is a férfiak felső ezrelékébe tartozott.
"Csak persze ha valakinek nincs szerencséje a szerelemben, mert azoknak a nőknek, akik neki tetszenek, pont nem ő kell, akkor könnyebb egy mondvacsinált elméletre fogni és a nőket hibáztatni, mint elismerni,, hogy a szerelem igenis lutri."
Ja, persze, az még csak véletlen se lehet, hogy valamiért a nők felelősek, hiába mutat minden tény ebbe az irányba :) Ti csak szegény áldozatok lehettek.
"Szerény becslésem szerint a párkapcsolatok 60-70%-a kompromisszumos kapcsolat, vagyis azért van együtt a két ember, mert nem akadt jobb a másiknál, és mert nem akarnak egyedül lenni. Ráadásul a legtöbb általam ismert pár esetében a nő kötött kompromisszumot: a pasin látszik, hogy oda van érte, a nőn meg látszik, hogy beletörődött, hogy ezt kell elfogadnia."
A hipergámiát keserű élettapasztalattal rendelkező laikusok elméletének nevezted, most meg te hozod rá a példát. Nem furcsa, hogy egy elmélet teljesen megmagyarázza a tapasztalatodat?
Bejegyzés: Megcsalom, de nem szakítok vele – miért és miért nem?
Sadist 2017.06.25. 17:54:08
Van nem is kevés példa arra, hogy valaki túlélt egy fejlövést, méhcsípésbe viszont bele tudnak halni az emberek.
Apex fallacy-nek hívják ezt az érvelési hibát, amit elkövetsz. Nyugodtan keress rá Google-ben. Feministákra különösen jellemző.
"A nők inkább nem szexelnek, ha a partner nem kedvükre való. De ez nem genetika, vagy csak amennyiben a temperamentum és a tesztoszteronszint öröklött dolog."
Teljesen félreértetted a mondandómat. Arra akartam kilyukadni, hogy a nőket bár nagyrészt a külsejük alapján ítélik meg, ez közel sem akkora igazságtalanság, mint aminek beállítod, mert az esetek 95%-ban nem a genetikán/szerencsén múlik, hogy egy nő mit hoz ki magából. Értsd, az átlag nőnek csak vigyáznia kell arra, amit a természettől kapott, nem kell zabálnia, dohányoznia, energiaitalt vedelnie és onnantól kezdve külsőben már olyan szinten lesz, hogy nagyon kevés esetben lesz deal breaker.
Plusz a nőknek rendelkezésükre áll a vizuális tuning teljes tárháza a kozmetikumoktól kezdve a ruhákon át a push-up melltartóig minden. Egyedül a ronda arccal nem nagyon lehet mit kezdeni, de arra mondtam, hogy a két X kromoszóma általában megoldja, mert nagyon kevés olyan nő van, akinek aszimmetrikus, aránytalan, ronda arca van.
Ezzel szemben a férfiaknak milyen lehetőségeik vannak? Izmos felsőtestet nem lehet venni a plázában, jó egzisztenciát nem lehet pár hét alatt összegereblyézni, intelligenciát, humort nem lehet pár órát a könyvtárban olvasgatva összeszedni. Nekünk még a legkisebb sikerekért is nagyságrendekkel többet kell dolgoznunk, mint nektek.
"De gondolj bele, milyen érzés az egy nőnek, hogy őt csak azért választja egy férfi, mert szebb nőt nem kap meg? Egy önérzetes nőnek ez a gondolat mélységesen bántó, tehát nyilván nemet mond."
Milyen kis naiv vagy :D A csúcson lévő pár ezer nőt leszámítva mindegyik elmondhatja, hogy azért választotta egy férfi, mert nem kapna szebbet.
Te komolyan azt gondolod, hogy az eddigi pasijaid azért választottak téged, mert számukra te voltál a lehető legjobb, akit csak kaphatnak? Mert ez eléggé nárcisztikusnak tűnik.
Az átlag férfi inkább választaná a Jessica Alba testével, Teréz anya emberi értékeivel és egy gyakorlott prosti szexuális kultúrájával rendelkező nőt, mint Átlag Jucit. Csak a Jessica Albát nem kapná meg soha, ezért marad az Átlag Juci, akivel el kell hitetni, hogy tényleg ő a csúcs és nem azért választotta, mert nem kapna jobbat.
Ezzel a legtöbb férfi tisztában is van, pontosan tudják a saját húspiaci értéküket és eszerint választanak. Valamiért a nők ugyanerre képtelenek, ők tényleg hinni akarják, hogy egy férfi azért választja pont őket, mert nincs jobb.
"Ha viszont mégis igent mond, akkor nagy az esély, hogy más téren próbál kárpótlást kapni azért, amit feláldozott (pl. anyagiakban). Szerintem a férfinak is jobb, ha ilyen esetben a nő nemet mond. A nő ugyanis akkor tudja megadni - az általad is említett - tiszteletet, ha lát valamit abban a férfiben, ami számára vonzó vagy különleges, ami miatt fel lehet rá nézni."
Ez az egyik legfőbb baj veletek, számotokra még a tisztelet is feltételes. Csak akkor tiszteltek egy férfit, ha számotokra vonzó, amúgy simán átnéztek rajta. Érdekes, hogy fordítva mennyire visszataszító és megvetendő, ha egy férfi pl. csak akkor udvarias és tisztelettudó egy nővel szemben, ha jól néz ki.
"Egy kompromisszumos kapcsolatnál hogy várhatja el bármelyik fél is, hogy tiszteljék? Hiszen ő maga se tiszteli magát, amikor összejön valakivel azért, mert nem volt jobb."
Kompromisszummentes kapcsolat talán csak a mesében létezik.
"Aki eleve nem született szépnek, az könnyen dönthet úgy, hogy nem ezen a versenypályán indul, mert hiába tenne bele energiát, kicsi az esélye, hogy le tudja körözni a szerencsésebbeket."
A fentebbi erre is válasz.
"De egy férfi ezt nehezen érti meg, hiszen ő csak magára kap valamit reggel, nem kell annyi időt ölnie abba, hogy jól nézzen ki."
Te ugye még soha nem sportoltál?
Bejegyzés: Megcsalom, de nem szakítok vele – miért és miért nem?
Valmina 2017.06.22. 21:50:28
Van erről valamilyen tudományos kutatás - de TÉNYLEG tudományos? Volt valaha orvos-kutató, aki tanulmányt írt arról egy szaklapban, hogy létezik egy ún. hipergám gén, és arról is értekezett, hogy ez milyen hatással van a nők párválasztására? Mert nekem inkább keserű élettapasztalattal rendelkező laikusok elméletének tűnik az egész.
Ez az egész alfa-őrület szerintem csak egy divatjelenség, kortünet. Most épp ez a menő. Nem igaz, hogy a nőknek csak ez tetszik, és az sem igaz, hogy mindig ez tetszett. Ha visszamegyünk pár évtizedet, nők milliói voltak oda a Titanic által népszerűvé vált Leonardo DiCaprióért, aki éppen nem egy alfa-típus. A férfiaknál is lehetnek szépségideálok, korszakok, mikor épp a babaarc a nyerő, és korok, amikor a férfiasabb megjelenés. Most épp a férfias férfi tetszik a legtöbb nőnek. Szerintem ez logikus visszahatása annak, hogy sok fiú nő fel elvált szülőkkel, apa nélkül és nem látott férfias mintát, ezért sok feminin vonás van benne. A nők meg nyilván azt akarják, hogy a pasi maszkulin legyen, bár ez se igaz mindenkire, mert vannak férfiasabb lelkű nők, akiket nagyon is vonz a feminin férfi. Az anyáskodó típusok meg kifejezetten szeretik a kisfiús férfit, akit babusgatni lehet. Szóval zsák a foltját, ahogy szokták mondani.
Csak persze ha valakinek nincs szerencséje a szerelemben, mert azoknak a nőknek, akik neki tetszenek, pont nem ő kell, akkor könnyebb egy mondvacsinált elméletre fogni és a nőket hibáztatni, mint elismerni,, hogy a szerelem igenis lutri. Szerencse kell hozzá, nem is kevés. Attól, hogy megérdemled, hogy valaki nagyon szeressen téged, nem biztos, hogy az élet ezt megadja. Ez férfira és nőre egyaránt igaz. Szerény becslésem szerint a párkapcsolatok 60-70%-a kompromisszumos kapcsolat, vagyis azért van együtt a két ember, mert nem akadt jobb a másiknál, és mert nem akarnak egyedül lenni. Ráadásul a legtöbb általam ismert pár esetében a nő kötött kompromisszumot: a pasin látszik, hogy oda van érte, a nőn meg látszik, hogy beletörődött, hogy ezt kell elfogadnia. Amelyik nő nem képes vagy hajlandó erre a beletörődésre, azt szokták nagyon szidni a pasik. Érdekes, de olyat sokkal ritkábban látok, hogy a férfi részéről lenne a kompromisszum. Vagy ha így van, akkor csalja a nőt, mert másképp nem bírna vele maradni. Nyilván itt jön be az a szempont, hogy a férfi inkább ösztönös és racionális, míg a nő inkább érzelmi és idegrendszeri lény. Az érzelmeket könnyebb figyelmen kívül hagyni vagy elnyomni, mint az ösztönt. De mindkettő megbosszulja magát egyébként.
Bejegyzés: Megcsalom, de nem szakítok vele – miért és miért nem?
Valmina 2017.06.22. 21:41:39
Ez azért nagyon erős általánosítás. Épp fentebb hoztam ellenpéldát, hogy egy átlagos/átlag alatti férfinak is olykor milyen képtelen elvárásai vannak a számára normális nővel szemben.
"A nők a genetikájukból adódóan sokkal kisebb eséllyel lesznek annyira visszataszítóan rondák, hogy egyetlen férfinek se kellenek."
Itt most tartós kapcsolatra gondolsz? Mert egy menetre a férfiak a rondákat is elviszik, mondván, hogy a változatosság gyönyörködtet, egy komoly kapcsolathoz azonban elvárások kötődnek. Azonkívül az sem mindegy, hogy a két ember kémiája milyen, van-e vonzalom. A férfiak ebben a kérdésben könnyebben kötnek kompromisszumot, mert nekik az a fontos, hogy az igényeik ki legyenek elégítve. Ezért a férfi hajlamosabb megalkudni és azt mondani, sötétben minden macska fekete, ha jobb nem jut, jó lesz ő is. A nők érzelmi világa nem ilyen. A nők inkább nem szexelnek, ha a partner nem kedvükre való. De ez nem genetika, vagy csak amennyiben a temperamentum és a tesztoszteronszint öröklött dolog. A nőknek nem mindegy, hogy vonzódnak-e a férfihoz vagy sem, és mivel a nemi szükségleteik kevésbé dominálják őket, ha olyasvalaki kezdeményez feléjük, akihez nem vonzódnak, könnyebben mondanak nemet. Ha a férfi nemet mond ilyen esetben, nyilván hoppon marad. Ezért a férfinak a "bárki" sokkal jobb, mint a "senki", a nőknél meg sok esetben fordítva van, illetve ha megalkudnak, akkor teljesen más okok késztetik őket (társadalmi nyomás, anyagiak, magányosság stb).
De gondolj bele, milyen érzés az egy nőnek, hogy őt csak azért választja egy férfi, mert szebb nőt nem kap meg? Egy önérzetes nőnek ez a gondolat mélységesen bántó, tehát nyilván nemet mond. Ha viszont mégis igent mond, akkor nagy az esély, hogy más téren próbál kárpótlást kapni azért, amit feláldozott (pl. anyagiakban). Szerintem a férfinak is jobb, ha ilyen esetben a nő nemet mond. A nő ugyanis akkor tudja megadni - az általad is említett - tiszteletet, ha lát valamit abban a férfiben, ami számára vonzó vagy különleges, ami miatt fel lehet rá nézni. Egy kompromisszumos kapcsolatnál hogy várhatja el bármelyik fél is, hogy tiszteljék? Hiszen ő maga se tiszteli magát, amikor összejön valakivel azért, mert nem volt jobb.
"Van a mondás, hogy nőnek csak születni kell, férfivé viszont válni."
Ez nagyon nem igaz! Legalább annyi nőnek van gondja a saját nőiessége megélésével, mint férfinak a férfiassága mibenlétével. Csak mert valaki nőnek születik, nem lesz alapból nőies. Vannak fiús és kislányos típusok, akikben szemernyi nőiesség nincs, és ha nőiesek akarnak lenni, meg kell küzdeniük érte.
"Egy átlagos nő is inkább a kisebb ellenállás irányába megy és inkább használja a külső adottságait, mint hogy vért izzadjon."
Ezzel talán egyet lehet érteni, de azért felvetnék egy szempontot. Nagyon sok időt igénylő dolgokról beszélünk, és nem fér bele egyetlen életbe minden. Aki a fél életét a műkörmösnél tölti, az nem biztos, hogy le fog diplomázni, tehát az embernek választania kell, mi a fontos. Aki eleve nem született szépnek, az könnyen dönthet úgy, hogy nem ezen a versenypályán indul, mert hiába tenne bele energiát, kicsi az esélye, hogy le tudja körözni a szerencsésebbeket. Aki viszont a külsejével szerencsés, annak érdemes erre tenni a hangsúlyt, így elveszi az idejét a külsejével való törődés. Tehát nem (csupán) arról van szó, hogy kisebb ellenállás, meg azért nem csinálja, mert boldogul anélkül is. Jó magas fordulatszámon kell pörögni, hogy valakinek minden beleférjen, és még akkor is rá fog az ember eszmélni, hogy valamit mégis elhanyagolt. De egy férfi ezt nehezen érti meg, hiszen ő csak magára kap valamit reggel, nem kell annyi időt ölnie abba, hogy jól nézzen ki.
Bejegyzés: Megcsalom, de nem szakítok vele – miért és miért nem?