A lélek színei

Akiről rosszat mondanak, attól irigyelnek valamit – a kibeszélés lelki háttere

2017. július 05. 11:50 - A lélek színei

Hogyan küzdjük le a keserű irigységet? Ha azon kapod magad, hogy irigykedsz, érdemes önvizsgálatot tartani.

00012_pletyka.jpg

Mindenkivel előfordul, hogy visszahall egy rosszindulatú pletykát, amit róla mondtak, de az is, hogy irigységet érez valaki iránt. Ezt általában nem szeretjük magunknak beismerni, pedig jelen levő dolgok az életünkben: természetes, sőt tipikus emberi reakciók. Tehetetlenek vagyunk az ellen, hogy a hátunk mögött kibeszéljenek, és hiába ámítanánk magunkat azzal, hogy rólunk nem lehet rosszat mondani, mindenkinek van gyenge pontja, és aki akarja, megtalálja. Kivétel nélkül mindenkivel megtörténik, s talán jobban fáj, ha fülünkbe jut, hogy a hátunk mögött beszéltek ki, mintha szemtől szemben kritizálnak. A pletyka ellen ugyanis védtelenek vagyunk.

De mi mozgatja azt, aki pletykál, és milyen pszichés nyeresége származik belőle? Dr. Almási Kitti klinikai szakpszichológus szerint, aki a Pszinapszis nevű rendezvényen az irigységről tartott előadást, a rosszindulatú pletyka arra szolgál, hogy levezesse azt a feszültséget, amit a másik ember sikere láttán érzünk.

Az irigység, mint legfőbb mozgató erő

Az irigység bennünk is dolgozik és másokban is ellenünk. Ennek oka az az alapvető emberi igény, hogy más emberekhez képest fölérendelt vagy minimum mellérendelt pozícióban láthassuk magunkat. Ezért figyelhető meg az a jelenség, hogy a sérülékenyebb, gyengébb embereket hajlamosak vagyunk lekezelni: ha belerúgunk egyet, azzal erősítjük saját pozíciónkat. Szorongásunk csökken azáltal, hogy erőfeszítés nélkül demonstráljuk, hogy valamiben mi vagyunk a jobbak.

Hasonló folyamat zajlik le, amikor olyasvalakivel találkozunk, aki valamilyen szempontból fölöttünk áll – sikeresebb, többnek látszik vagy többet ért el, mint mi –: azonnal keresgélni kezdjük a gyenge pontjait, hogy érdemeit lekicsinyítve lehúzhassuk őt a magunk szintjére. Erre a kibeszélés és a gúny a legjobban bevált eszközök, hiszen az illúzió szintjén az illetővel azonos rangba helyezkedhetünk.

A másik kritizálása tehát amolyan öntisztító tevékenység – és hogy a dolog realisztikusabb legyen, szövetségeseket is keresünk hozzá olyan emberek személyében, akik szintén irigyek az illetőre. Ezután fejünket összedugva kibeszéljük a háta mögött, és egymást erősítve megegyezünk abban, hogy milyen „bunkó” vagy hogy milyen „ronda a lába”.

De mi történik ilyenkor valójában? A lelkünk mélyén érezzük, hogy nem viselkedünk korrektül – és persze fel vagyunk háborodva, amikor valakik velünk teszik ugyanezt –, de valamiért mégis szükségünk van erre.

Az irigyelt személy láttán olyan fájó hiányérzet bukkan felszínre, amely régóta ott munkál bennünk, és elviselhetetlen feszültséget érzünk. A kritizálás csupán önigazolási célt szolgál: felmentjük magunkat, amiért mi nem értük még el azt, amit az a másik ember elért, és amire olyan fájdalmasan irigyek vagyunk.

Blokkol, ahelyett, hogy előre vinne

Nehéz szembenézni a ténnyel, hogy azért tartunk ott, ahol, mert semmit vagy nem eleget tettünk a fejlődés érdekében. Ha jobban igyekeztünk volna, lehetnénk mi is az adott személy helyében, de ennek belátása helyett könnyebb a másikban hibát keresni, és ezáltal feloldozni magunkat. A probléma az, hogy a hiányérzetünk ettől csak pillanatnyilag csökken, valójában bennünk marad, és a következő személy, akinek hasonló sikerei vannak, ismét felszínre hozza majd.

Pedig ha tudnánk, milyen utat kellett végigjárnia a másik embernek, hogy elérje azt, amire oly irigyek vagyunk, egész más szemmel néznénk rá. Sokszor ugyanis a sikerhez vezető úton számtalan kudarccal, nehézséggel kell megküzdeni, de amikor a másik sikerét látjuk, ezt nem vesszük számításba. Irigyeljük és fújunk rá, miközben fogalmunk sincs, milyen utat járt be, milyen erőfeszítéseket tett.

00012_pletyka2.jpg

Vigyázzunk a „jóakaróinkkal”!

Amit mi megteszünk mással, azt más is megteszi velünk, természetesen. És vannak olyan jóakaróink, akik még tudtunkra is adják, hogy milyen rosszindulatú pletyka hangzott el rólunk a hátunk mögött. Érdemes rögtön gyanakodni, ha valaki csak „a mi érdekünkben” mond el valamit, azért, „hogy tudjunk róla”: Almási Kitti szerint ugyanis a pletykát visszamondó személy csak látszólag jóakarónk, valójában nagyon is egyetért a minket kibeszélő emberekkel, ő is ugyanezt gondolja rólunk. Érdemes tehát tudatosítani, hogy a bántó mondatokat visszasuttogó személy ugyanolyan irigy, mint azok, akiktől a pletyka eredetileg származik. Feltehetőleg élvezi a fájdalmat, amit szavai nyomán érzünk, és még visszavágni se tudunk, hiszen védi a jóakaró szerepe, az, hogy látszólag nem ő a támadónk.

 

Mit tegyünk irigykedés és pletykálás helyett?

Ha valóban előrébb akarunk jutni, hogy a másik ember sikereit mi is magunkénak tudhassuk, akkor a szapulása helyett éppen hogy barátkoznunk kellene vele. Okosabb, ha belátjuk saját felelősségünket, és megkérdezzük magunktól, mit tettem azért, hogy elérjem, amire vágyom, és amire oly irigy vagyok. Segíthet, ha igyekszünk megismerni a másikat és megérteni, hogy milyen utat járt be, mire elérte, amire mi is vágyunk. Kiderülhet, hogy sokat tanulhatunk tőle, ha képesek vagyunk irigykedés helyett arra az útra koncentrálni, amely a vágyott célig vezet. Ugyanis az ő példáját követve juthatunk el oda leggyorsabban.

Irigykedni többnyire arra szoktunk, amire nagyon vágyunk – mondta Almási Kitti. – Nem véletlen, hogy kikre vagyunk irigyek: személyük, sikerük, vagy az, amit képviselnek, valami olyan hiányérzetre mutat rá, ami erősen munkál bennünk.

Ha tehát valaki nagyon irritál, akkor ahelyett, hogy lehúznánk és kibeszélnénk, próbáljuk jobban megismerni és tanulni tőle! Pletyka és irigység helyett fordítsuk az energiánkat személyes fejlődésünkre, és induljunk el azon az úton, amit ő már bejárt!

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://alelekszinei.blog.hu/api/trackback/id/tr1312642661

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.