A lélek színei

Ne a haragot válaszd! Hasznos tanácsok válás esetére

2017. június 06. 12:45 - A lélek színei

Ezek a buktatók várnak rád, ha válásra kerül a sor

00002_valas.jpg

A házasság intézménye sokat változott. Régen elvárás volt a holtomiglan-holtodiglan, de a mai ember érzelmi igényei már mások. Mégsem szabad szegre akasztani a házasságot, mint olyat, mert a gyerekek szempontjából még mindig egy működőképes családban felnőni a legjobb. Ám eljöhet egy pont, amikor a szülők kapcsolata már nem harmonikus. Ez nem jelenti, hogy házasságot kötni rossz döntés lett volna: a házasság megkötése és fenntartása jó döntés mindaddig, amíg mindkét fél jól érzi magát benne.

Viszont akkor, amikor ez már nem így van, tudatosítani kell, hogy a házasság nem olyan szövetség, amely felbonthatatlan lenne. Mégis nehéz meghozni a döntést, hogy elválunk, hiszen a válás szeretetvesztéssel járó, fájdalmas folyamat. Feldolgozáshoz időre, sok esetben szakértő segítségre van szükség. Válás során sok hibát elkövethetünk, ami aláaknázza következő kapcsolatunkat, vagy akár megakadályozza, hogy új kapcsolatunk legyen. Mit tehetünk, hogy ezeket elkerüljük?

Váljak vagy ne váljak? Hozd meg a döntést!

Amíg lehet, próbáljuk megmenteni a házasságot, de ehhez mindkét félre szükség van – ha csak az egyik próbálja, az kevés. Előfordul, hogy az egyik fél válni szeretne, a másik foggal-körömmel ragaszkodik a kapcsolathoz.

De minek ragaszkodni valakihez, aki már nem ad szeretetet? Az ember alapvető igénye nem a házasság, hanem a szeretet. Ha a párunk már nem tud nekünk szeretetet adni, akkor nekünk is jobb, ha elengedjük. Persze, ezt belátni nagyon nehéz.

Amikor már csak neheztelést és beszűkülést élünk meg a párunk mellett hála és lelki gyarapodás helyett, szembe kell nézni a ténnyel, hogy vége.

Ne hivatkozz a gyerekre!

Bárhogy is döntünk, lényeg, hogy döntésünkért vállaljuk a felelősséget. Nem ritka, hogy párok működésképtelen házasságban maradnak együtt, mondván, hogy a gyerek miatt nem válhatunk el. Pedig azok, akik diszfunkcionális családban nőttek fel, felnőttként azt szokták mondani, sajnálják, hogy nem váltak el a szüleik – ráadásul pont rájuk hivatkozva.

A rossz házasság olyan sérüléseket okoz a gyereknek, amik kívülről nem látszanak. A metakommunikáció, a kimondatlan, de a gyerek által érzékelt düh nagy feszültséget okoz. Ha nincs meg az intimitás, a gyengédség a családi légkörben, az rontja a gyerek esélyeit a felnőtt életben, mivel az intimitásra, örömre való képessége nem fejlődik ki. Ráadásul arra se lát mintát, hogy a házasság nem egy olyan elhibázott döntés, aminek a terhét egy életen át cipeljük. Igenis lehetséges változtatni.

És lehetséges új párt találni is. Sokan vannak, akik elválnak ugyan, de aztán a gyerekre hivatkozva nem keresnek új párt. Ilyenkor az illető mintegy pajzsként húzza maga elé a gyereket, mert nem akar szembenézni saját félelmeivel. Azzal a félelemmel, hogy ő nem vonzó nő vagy férfi, hogy ő (már) nem kell senkinek. Sokszor még a válásról szóló döntést se képes meghozni, aki ettől fél, hanem inkább ragaszkodik egy basáskodó férjhez / hárpia feleséghez.

00002_valas3.jpg

Éld meg a fájdalmat és tarts önvizsgálatot!

A vonatkozó kutatás szerint a válással járó gyászmunka még keményebb dolog, mint a haláleset utáni gyász, mert a veszteséghez kudarcélmény is társul. Ezt a gyászmunkát nem ajánlatos „megspórolni”, mert ha ezt tesszük, következő kapcsolatunk látja kárát. Megoldatlan problémáinkat átvisszük az új kapcsolatba is, hiszen amit nem dolgoztunk fel, az újratermelődik bennünk.

Sokan szeretnék megúszni a fájdalmat, ami csak úgy lehetséges, ha úgy teszünk, mintha nem létezne. Ezzel azonban becsapjuk saját magunkat és a környezetünket is. Ha nem vagyunk képesek szembenézni a fájdalommal, akkor az a képességünk is elvész, hogy őszintén elfogadjuk és megéljük egy új kapcsolat örömeit. Ehelyett takaréklángra csavarjuk az érzelmeinket, és nem merülünk bele a jelenbe.

Nagyobb az esély, hogy új kapcsolatunk értékesebb és teljesebb lesz, ha feldolgozzuk a veszteség fájdalmát, és átvizsgáljuk saját működési mintáinkat. Így a tanulságok levonása által esélyünk nyílik, hogy szükség esetén másképp reagáljunk hasonló helyzetekben. Az új kapcsolatba már eleve bölcsebben lépünk bele.

Sajnos, sokan ehelyett – nem tudatosan – a haragot választják, ezért durvulnak el a válások annyira, hogy a szükségesnél jobban sérül mindkét fél. A fájdalom helyett könnyebb a haragot választani, mert amikor haragszunk, rajtunk kívül van az, aki hibás. Nem a saját esendőségemmel, alkalmatlanságommal kel szembenéznem, hanem a máséval. Ezt a társadalmi normák is elősegítik: haragot érezni sokkal elfogadottabb, mint mondjuk sírni, kimutatni a fájdalmat, vagy őszintén elmondani, mivel bántottak meg minket.

Ugyanakkor a gyász minden embernél másképp zajlik le. Van olyan egyéni lelki működés, amely megköveteli a harag érzését: az illetőnek szüksége van rá ahhoz, hogy szembe tudjon nézni a fájdalommal. A harag megélése is fontos is lehet a továbblépéshez.

Nézz szembe a veszteséggel!

Megrendítő, de fontos folyamat számba venni azokat a dolgokat, amiket a válás által elveszítek. Minden apró örömöt, megszokást, értéket, ami a közös életünket jellemezte, egyenként el kell engednem.

Mi mindent kell feladnom? A közös álmokat, a házastársi esküt, a reményt a másikkal együtt megélt boldogságra. Tudomásul kell vennem, hogy ezentúl nem lesz társam, akivel megoszthatom örömömet és bánatomat. Nem lesz, aki felébreszt reggel, aki megfőzi a kávét, aki a becenevemen szólít és így tovább. Mi mindent kell elfogadnom? Azt, hogy a családom csonka lesz. A gyerekeim nem élhetik meg többé azt az egységet, amit a család eddig jelentett.

Ha mindezt egyenként számba veszem, akkor könnyebb átélni a veszteség nagyságát. Ha mindezt elgyászolom, akkor tovább tudok lépni. Segíthet annak átgondolása, hogy külön-külön mindketten szabadabb és teljesebb életet élhetünk.

Valamitől megválni mindig olyan változást jelent, amikor magam mögött hagyok valamit, de ezzel párhuzamosan valami új felé is megyek. Ez a folyamat elkerülhetetlen része az emberi életnek. Amikor kirepülsz a családi fészekből vagy munkahelyet váltasz, hasonló érzéseket élsz meg, azzal a különbséggel, hogy azok a változások lehetnek örömteliek is. Gondolj arra, hogy a válás kimenetele is lehet örömteli, mert végül mindkettőtöknek jobb lesz utána!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://alelekszinei.blog.hu/api/trackback/id/tr6912567017

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.