A lélek színei

Túlzott önkritika bénítja meg a magyar nőket – miért és mi a megoldás?

2017. június 17. 16:25 - A lélek színei

Durván alulértékelik magukat a magyar nők: 90%-uk érzi úgy, hogy belső kritikusa mindennél jobban hátráltatja az életben

00008_noi-onkritika.jpg

Egy nemzetközi felmérés szerint, amely a nők elégedettségét vizsgálta, a nők 80%-át megbéklyózza az önkritika, mind a magánéletben, mind a munkában. A kutatók 18 ezer nőt kérdeztek meg, csak Magyarországon több, mint ezret. A 17 országra kiterjedt felmérés alapján a magyar nők még a nemzetközi átlaghoz képest is önkritikusak: a TNS Hoffmann kutatócég eredményei arra mutatnak, hogy nálunk a nők 90%-a birkózik nap mint nap egy kérlelhetetlen belső kritikussal. Mi tehát sokkal szigorúbbak vagyunk magunkkal, és ez a külső körülményeknél is jobban befolyásolja életünket.

Milyen téren vet vissza minket a túlzott önkritika?

Magyarországon 10-ből 8 nő szenved a munkahelyén azért, mert negatív önképe miatt nem mer felszólalni értekezleteken, szakmai kérdésekben (a nemzetközi átlag kevesebb, mint 10-ből 6 nő). A megkérdezettek fele fizetésemelést, előléptetést sem kér.

Az önkritikát párkapcsolatunk még jobban megsínyli: a magyar válaszadók 89%-ban mondták, hogy visszaveti őket, míg a nemzetközi átlag csak 62%. Annak ellenére, hogy külfőldi férfiak a magyar nőket világviszonylatban is szépnek tartják, a megkérdezett nők 70%-a nem tartja magát vonzónak (szemben a nemzetközileg mért 59%-kal), és 62%-uk önbizalomhiány miatt a partneréhez is kevésbé mer közeledni.

Belső kritikusunk nemcsak közérzetünket, de még szabadidőnket is elrontja: a magyar nők 48%-a nem mer új hobbit kipróbálni, mert fél, hogy nem menne neki jól.

Hogyan alakul ki ez a bénítóan erős önkritika?

A hazai kutatás vezető szakértője Dr. Almási Kitti klinikai szakpszichológus volt, aki szerint a magyar nők annyira alulértékelik magukat, hogy sokkal jobban félnek a kudarctól, mint amennyire vágynak a sikerre. Ez egyébként társadalmi szintű probléma, ami a férfiakat is érinti, bár a nőket a külsejükre kapott negatív visszajelzések miatt kialakuló gátlás jobban megbéklyózza. Vagyis az önmagunk által épített gátak akadályoznak abban, hogy előre haladjunk az életünk egyik vagy másik területén.

De hogyan alakul ki ez a belső kritikus hang? Mindenképpen hosszabb folyamat eredménye, amely kisgyermekkori rossz élményekből, a kortársaktól kapott negatív visszajelzésekből áll össze. Ha ebben az életszakaszban, amikor még jóval sebezhetőbbek vagyunk, negatív tapasztalatot szerzünk, az egész életünkre kihat. Jó eséllyel kialakul egy stabil belső tudás önmagunkról, amely nem az értékeinkre, hanem a hiányosságainkra fókuszál. Ennek eredménye vagy egy teljesen negatív attitűd, vagy az, hogy bizonytalan lesz az önértékelésünk, mindig a környezetünktől kapott visszajelzésektől függ, mit gondolunk magunkról.
00008_noi-onkritika2.jpg

Miért rosszabb a helyzet a magyar nőknél, mint a külföldieknél?

Ebben a neveltetésünk, a szocializációnk is közrejátszik. Magyarországon a jelenleg aktív, dolgozó nőket olyan anyák nevelték, akik egy megtört generációhoz tartoznak: sokat szenvedtek, mert életükbe beleszóltak történelmünk zivataros eseményei. Érthető okokból nem tudtak optimisták maradni, se hinni a sikerben, így nem tudtak hiteles példát mutatni gyermekeiknek. De az a helyzet, hogy az iskolában sem az egyéni tehetséggondozás áll a középpontban, hanem általános követelményekhez kell igazodni. Nem azt tanulják meg a gyerekek, hogy értékeljék magukat és arra koncentráljanak, amiben jók.

Ha tehát egy szülő egészséges önbizalmat kíván táplálni a gyerekébe, akkor a munkát saját magán kell kezdenie. Ugyanis ahogyan saját magunkat megítéljük, azt tükrözi vissza a gyerekünk viselkedése is. Ha a gyerek azt látja, hogy számunkra a kudarc világkatasztrófával ér fel, és nem merjük újra megpróbálni az adott dolgot, akkor ő is félni fog. Ha gyakran mondunk olyat, hogy „nekem ez nem fog menni”, akkor ő se mer majd belevágni új dolgokba.

Pedig arra kéne megtanítanunk, hogy ne féljen a kudarctól, viselje el, és ne a hiányra fókuszáljon, hanem a siker érdekében tett erőfeszítésekre.

Honnan tudod, hogy te is kórosan önkritikus vagy?

Például abból, ha hajlamos vagy általánosítani. Az ilyen emberek gyakran mondanak olyanokat, hogy „semmire se vagyok alkalmas”, „ezt biztosan nem tudom megcsinálni” stb. Olyan helyzetekben is így nyilatkoznak, amikor az állításunknak nincs valós alapja. Jellemzően a lehetőség kapujában visszafordulnak, ki sem próbálják magukat.

Érdemes 3-4 héten át naplót vezetni azokról a lehetőségekről, amiket a kudarctól való félelmünk miatt hagytunk ki. Ha figyeljük önmagunkat, tudatosul bennünk a viselkedésünk, a negatív beállítódásunk. A tudatosulás pedig segít a gondolkodásunk megváltoztatásában. Például a félelmet keltő helyzetekben megkérdezzük magunkat, hogy mennyi realitása van az érzésünknek, hogy nem fog sikerülni, és ha nem sikerül, az hogyan hat az életünkre. 100 esetből 99-szer semmi hatással nincs a kudarc az életünkre, és ennek felismerése segíthet bátrabban élni.

Hogyan dolgozzuk fel a kudarcokat?

Mindig van reális esélye annak, hogy valami nem sikerül, de ha megpróbáltuk, és nem sikerült, akkor is legalább megpróbáltuk, és ez önmagában is siker. Nem a kudarcra kell koncentrálni, hanem arra gondolni, hogy pont olyanok vagyunk, mint minden ember: néha hibázunk.

És ha más táplálja belénk a negatív gondolatokat? Akkor tudatosítsuk, hogy nem vonatkoznak ránk! A másokkal szemben végletesen kritikus emberek ugyanis valójában szorongó emberek, akiknek a véleménye saját szorongásukból ered. Attól félnek, hogy valaki föléjük kerekedik, ezért ítélkeznek – ha lenne önbizalmuk, nem ítélkeznének. Tehát érdemes megkérdezni magunkat, van-e valami hatása az életünkre a véleményüknek? Könnyen rájöhetünk, hogy nincsen.
00008_noi-onkritika6.jpg

Hogyan győzhető le a belső kritikus?

A fókuszt kell áthelyezni a kudarctól való félelemről a sikerért való erőfeszítésre. Egész más perspektívából látjuk a helyzetünket, ha megkérdezzük magunktól, hogy mi tart vissza pl. attól, hogy felszólaljunk egy munkamegbeszélésen. Mi történhet? Kirúgnak, mert hülyeséget mondok? De hát évek óta ott dolgozom, felvettek, fizetést adnak, nyilván alkalmasnak tartanak – miért történne katasztrófa?

De ha meg is történik a legrosszabb, az biztosan akkora baj? Ennek tisztázásában sokat segíthet az az egyszerű mondat, hogy: „És akkor mi van?” Ha bekövetkezik a legrosszabb, az annyira rossz, hogy nem leszek képes elviselni? Belehalok? Az esetek 99%-ában a válasz az, hogy nem halsz bele.

Van persze egy pont, ahol az önkritika és az önbizalomhiány már kóros szintű. Ha például valaki azért nem dolgozik, vagy azért nem próbál párt találni, mert retteg a kudarctól, akkor érdemes lehet segítséget kérni egy szakembertől.

Az ellenségből barát is lehet

Önismereti munkával, önelfogadással lehetséges belső kritikusunkat ellenségből baráttá tenni. A vonatkozó kutatás szerint azok a nők, akik eleinte kritikusak voltak magukkal, de belső hangjukat ösztönző, konstruktív energiává változtatták, még magabiztosabbá váltak, mint azok, akik egyáltalán nem önkritikusak. Hazánkban ezen a téren 10%-kal a nemzetközi átlag előtt vagyunk. Jobban visszahúz minket az önkritika, mint más nemzeteket, de ha sikerül optimális szintre hozni, akkor afféle belső iránytűként működik: segít megtalálni az utunkat, helyünket a világban és önazonossá válni. Így jön létre a belső harmónia, vagyis az az állapot, melyben az akutális helyzetünk nem áll messze attól, amire vágyunk. És ez mindennél erősebb motivációt ad.

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://alelekszinei.blog.hu/api/trackback/id/tr4712601947

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Apadfaxa 2017.06.18. 20:44:52

Sötét hülye picsa mind

Duplaxiii 2017.06.18. 21:11:16

Azért amellett, hogy sok igazság van az írásban és azok egyáltalán nem "magyar" tulajdonságot, a tokom tele van az ilyen gender-alapú feminista propagandával!
Hát persze, a család az oka, meg a régi neveltetés!
Bezzeg a telefonos pofázás, a netes élet, a plázavásárlás, a divatmajmolás és a többi nem gond ám, csak ha egy nő nem veri az asztalt a fizetésemelésért.
Lassan tényleg törvény kell a bloggervilághoz.
Ez a poszt nem egy magánvélemény, hanem egy irányított kampány PR írása.
Mert lszarom, hogy férfi vagy nő veri-e az asztalt vagy nem veri, annyit kap, ammeyit ér a munkája!
Minden más a bűncselekmény kategóriába tartozó PC elv és a multimarketinges ostobaság.
De legalább az iskolát ne kavarná ide a feltehetően női hölgy! A fiúkra nem vonatkoznak a központi irányítás hátrányai????

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2017.06.18. 21:58:09

@Apadfaxa: @Duplaxiii:
Mindketten férfiak vagytok, igaz? A fajtátok a nők alacsony önképének az első számú okozói.