A lélek színei

Szenvedélyes szerelem vagy kapcsolatfüggés?

2017. június 14. 19:43 - A lélek színei

Egy dependens kapcsolat jele is lehet, ha a szerelem irányítja minden lépésünket

00007_kapcsolatfugges.jpg

Az érzelmi függőség nem kevésbé súlyos, mint más függőségek (drog, alkohol, túlevés), ennélfogva betegség. Hullámvölgyekkel teli kapcsolatot eredményez, ami nemcsak sok szenvedéllyel, ragaszkodással jár, de szenvedéssel is, amit sokszor természetesnek veszünk, mondván: ilyen a szerelem. Dalok, versek, regények mind azt sugalmazzák, hogy a szerelem és a szenvedés szükségképpen együtt jár – tehát aki szerelmes, annak szenvednie is kell. Van, amikor ez igaz: ha például egy számunkra fontos kapcsolatért, emberért küzdünk, vagy el kell engednünk valakit, amit a fájdalom tudatos átélésével könnyebb megtenni. A szenvedés az élet része, de nem mindegy, hogy egy fejlődéssel járó folyamat vagy egy önsorsrontó függőségi dinamika velejárója. A kapcsolatfüggő emberek egyénenként mások, de egy dolog közös bennük: soha nem érik el a beteljesült szerelem biztonságos, békét adó érzelmi állapotát. Már csak azért sem, mert a szerelmet a szenvedés nagyságával mérik.

Miért lesz valaki kapcsolatfüggő?

Jellemzően azért, mert ún. diszfunkcionális családban nőtt fel, ahol érzelmi szükségletei nem elégültek ki. Ennek oka általában az, hogy a szülők saját érzelmi problémáikkal voltak elfoglalva vagy egymással csatároztak. Ha az illető gyermekként nem kapta meg azt a törődést, figyelmet és szeretetet, amire szüksége lett volna, akkor felnőttkorban ún. vikariáló (behelyettesítő) viselkedést mutat. Ez azt jelenti, hogy másnak próbálja megadni azt, amire ő maga vágyik. Gyakran ezt úgy teszi meg, hogy segítő foglalkozást választ, hogy hivatásszerűen gondoskodhasson valakiről, és párkapcsolataiban is olyan partnerhez vonzódik, aki valamiben szükséget szenved, akit „meg kell menteni”.

A kapcsolatfüggő ugyanis öntudatlanul azonosul azzal a fájdalommal vagy hiánnyal, amelytől a partnere szenved. Ilyenkor igazából saját magát látja benne, önmagával azonosul.

Milyen párt választ a kapcsolatfüggő és miért?

A probléma inkább jellemző nőkre, mint férfiakra. Ennek oka, hogy a gyerekkori elhanyagolásra a kisfiúk másképp reagálnak, mint a kislányok. A fiúk ilyenkor rombolnak és harcolnak, míg a lányok a kedvenc babájukat becézgetik, óvják, etetgetik – így fejezik ki, hogy nekik maguknak is erre lenne szükségük.

Gyakori, hogy felnőve olyan párt választanak, aki mentális betegségben (pl. depresszióban) szenved, vagy érzelmileg elérhetetlen, hideg, képtelen elköteleződni, felelőtlen. Ilyenkor úgy érzik, a partnernek szüksége van rájuk, és minden segítséget, együttérzést megadnak neki, hogy az élete jobb lehessen.

Hogy működik ez a folyamat? A gyerekkori minta újraélése

A kapcsolatfüggő személy gyermekként arra vágyott, hogy szüleit sikerüljön megváltoztatnia: meleg és gondoskodó emberek legyenek. Ez persze nem sikerült, így felnőttként a párjával próbálja ugyanezt – szintén sikertelenül. Mindez öntudatlanul történik, de mindig ugyanazt a mintát éli újra: az érzelmileg beteljesületlen élethelyzetet. És mivel ezt a sorsot kell megélnie, értelemszerűen nem vonzóak számára a kiegyensúlyozott, kedves férfiak, akiket unalmasnak tart.

A kapcsolatfüggőknek fontos, hogy meg kell küzdeniük a boldogságért: hisznek benne, hogy odaadással és mély szeretettel idillivé tudják alakítani boldogtalan kapcsolatukat. Ez a küzdelem kísértetiesen hasonlít arra a másik küzdelemre, amit gyerekként vívtak azért, hogy szüleik szeressék és elfogadják őket.

00007_kapcsolatfugges2.jpg

Milyen az érzelmi függésben élő nő kapcsolata?

Hullámzó: egyszer fent, egyszer lent, de ezt nem bánja, mert a hullámvasútszerű ingadozás legalább néha kiragadja jellemzően nyomott érzelmi világából. Közben folyamatosan retteg attól, hogy elhagyják. Gyerekként már megélte, hogy milyen a mély érzelmi elhagyatottság, és nem akarja, hogy újra át kelljen élnie. Ha szerelme elhagyná, akkor előjönne belőle a múltban átélt fájdalom is, amely máskor a mélyben rejtőzik. Ezt minden erejével igyekszik elkerülni, ezért a végsőkig kitart a kapcsolatban.

Egy kapcsolatfüggő nő teljesen alárendeli magát a férfinak. Nem létezik számára túl nagy fáradság, túl sok idő vagy pénz, és semmi se lehet túl nehéz vagy megterhelő, ha a szeretett férfiról van szó. Akár azt is megteszi, hogy lakása felét a partnere nevére íratja, vagy feladja az életét és máshová költözik, csak párja boldog legyen.

Jellemző, hogy a kapcsolatért szinte teljesen magára vállalja a felelősséget. Ennek az a magyarázata, hogy a diszfunkcionális családban felnőtt gyerekek, akiknek gyenge és felelőtlen szüleik vannak, hamar felelősségteljes (látszat)felnőtté érnek.

Mi jellemzi a kapcsolatfüggő nő személyiségét?

Rendkívül alacsony az önbecsülése, nem érzi magát értékesnek és szerethetőnek. Abban a hitben él, hogy minden nagy hibáért és tévedésért ő a felelős, és keményen meg kell dolgoznia azért, hogy jóvá tegye őket.

Az is jellemző, hogy erősnek és segítőkésznek akar látszani, ezért olyan emberekkel veszi körül magát, akiken segíthet (és ezáltal irányíthatja őket). Ennek oka az, hogy gyerekként a biztonság és védelem helyett állandó fenyegetettségben élt, így felnőve a látszatát is kerülni akarja annak, hogy valaki másra rászorul. Gyenge embereket választ, hogy övé lehessen a kontroll, mert ettől érzi magát biztonságban.

Mivel alig van olyan emberi kapcsolata, amelyben érzelmi szükségletei kielégültek volna, hajlamos álomvilágban élni. Sokkal inkább azt akarja látni, milyen lehetne a kapcsolata, mint azt, hogy milyen a valóságban.

Mi történik, ha nincs kapcsolata?

Kétségbeesetten küzd, hogy visszakapja partnerét vagy találjon egy újat. A kapcsolatfüggőnek ugyanis a kapcsolat olyan, mint a drogosnak a szer: fájdalomcsillapító hatása van. A másik személy jelenléte tompítja a szorongást, a fájdalom, az üresség, a félelem és a harag érzését. Minél boldogtalanabb és gyötrőbb a kapcsolat, annál inkább elvonja a figyelmet az élet más területeiről és önmagunkról.

Ha nincs partnere, a kapcsolatfüggő nő ugyanolyan elvonási tüneteket tapasztal, mint a drogos, amikor nem jut szerhez: depresszió, alvászavar, pánik, kényszeres gondolatok, izzadás, remegés.

Az sem ritka, hogy tudatmódosító szerekhez folyamodik: megnő az alkohol, a drog és a magas cukortartalmú ételek vonzereje.

Hogyan gyógyulhatunk ki belőle?

Ha felismerjük, hogy kapcsolatfüggők vagyunk, a szenvedésre kell először nemet mondani – ez az első lépés. És mivel a felnőttkori kapcsolatfüggés okai a gyerekkorba nyúlnak vissza, komoly lelki munka és szembenézés kell ahhoz, hogy megszabaduljunk keresztünktől. Ezt a munkát azonban érdemes belefektetni egy szakember segítségével.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://alelekszinei.blog.hu/api/trackback/id/tr2212593701

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.