A lélek színei

Miért hagyjuk az utolsó pillanatra? A halogatás pszichológiája

2017. június 12. 20:06 - A lélek színei

Miért halasztjuk holnapra, amit ma megtehetnénk? A halogatás nemcsak munkánk hatékonyságát rontja, de kellemetlen érzéseket is ébreszt bennünk

00006_halogatas3.jpg

Napjaink jellemző problémája a halogatás, amely egész életünkre kihat. Arról a mindenki által ismert érzésről van szó, amely arra csábít, hogy ne csináljunk semmit, vagy mást csináljunk, mint amit a helyzet megkíván. Legyen szó fontos döntésekről (pl. költözés, pályaválasztás, munkahelyváltás, családalapítás) vagy kevésbé fontosakról, hajlamosak vagyunk későbbre halasztani őket. Ez nemcsak a jövőnkre, munkánkra van negatív hatással, de érzelmi jóllétünkre is rányomja bélyegét. A halogatás ugyanis kényelmetlen érzést, stresszt okoz, sőt, bűntudattal, önutálattal, depresszióval is járhat. Ennek oka, hogy nincs ésszerű, elfogadható magyarázata a döntés vagy feladat elnapolásának. Nem arról van szó, hogy csak megváltoztatjuk a prioritásainkat és emiatt változik a feladatok sorrendje, hanem arról, hogy nem kezdjük el, amit csinálnunk kéne, és ez tendenciaszerűen jellemző a viselkedésünkre. Mint Dr. Takács Ildikó A halogatás pszichológiája c. előadásában kifejtette: a halogatásnak számtalan eltérő mozgatórugója lehetséges, amelyek a feladatra, a helyzetre vagy önmagunkra is vonatkozhatnak.

Miért halogatunk?

A jelenségnek evolúciós eredete van: egykor a túlélést szolgálta. Mivel az ember állandó veszélynek volt kitéve, jól kellett gazdálkodnia erőforrásaival, ezért a végsőkig kitolta az életveszéllyel járó helyzeteket, pl. vadászatot vagy önvédő háborút. Mára az ok megszűnt, de a halogatás megmaradt, gyakorlati haszon nélkül, feszültségkeltő tényezőként.

Míg régen szükségletek és ösztönök késztettek minket a halogatásra, ma már szellemi síkon történik a folyamat, és számos oka lehet, pl.

● nem érdekes (vagy egyenesen unalmas) a feladat vagy nem érezzük fontosnak
● tökéletesen akarjuk megcsinálni a feladatot (maximalizmus)
● túl sok feladatot vállaltunk fel, és emiatt időzavarba kerültünk
● félünk a kudarctól, a munkánkkal kapcsolatos visszajelzésektől
● nem értjük vagy félreértjük, hogy mi a feladat
● nem bízunk benne, hogy képesek vagyunk megoldani a problémát, elvégezni a feladatot (önbénítás, amely az önbizalomhiányból következik)
● nem vagyunk birtokában elég információnak ahhoz, hogy el tudjuk végezni a feladatot

Ezekből a tényezőkből egyszerre több is jelentkezhet. Ha a halogatás rendszeressé válik, vagyis szokása, személyiségvonása lesz az egyénnek, akkor már krónikusnak tekinthető. A krónikus halogató mindig ugyanolyan típusú feladatokat halogat.

Kik halogatnak legtöbbet?

00006_halogatas5.jpgJellemzően a fiatalabb korosztály (különösen az egyetemisták, 70-75%-os arányban), és inkább a férfiak, mint a nők. A kutatások szerint a lelkiismeretesség az a személyiségvonás, amelynek túlzott megléte vagy hiánya hajlamossá tesz a halogatásra. Ehhez a tulajdonsághoz köthető ugyanis az önfegyelem képessége, amely elengedhetetlen a hatékony munkavégzéshez. Az önfegyelemmel rendelkező személy képes motiválni magát a feladat elvégzésére, akkor is, ha az fárasztó vagy unalmas.

A lelkiismeretesség és az önfegyelem hiánya tehát hajlamosít a halogatásra, de ugyanígy hajlamosít a túlzott lelkiismeretesség is, mely arra készteti az embert, hogy mindig újabb feladatokat vállaljon fel, amelyek végül meghaladják az erejét.

Szintén hajlamosító személyiségvonás az impulzivitás, amely hátráltat minket, amikor egyszerre több feladattal nézünk szembe, és nekünk kell eldöntenünk, melyiket csináljuk meg most, melyiket később. Ilyen helyzetek gyakran adódnak az életben, és az impulzív embereknek nehezükre esik a feladatok rangsorolása és az idejük beosztása. Alacsony önkontroll és magas impulzivitás áll a háttérben, ha valaki azért halogat, mert nem képes feláldozni a rövid távú hasznot a hosszú távú nyereség érdekében, s ezáltal a saját érdekei ellen dolgozik.

A halogatás folyamata

Még azok is szorongást, nyugtalanságot éreznek félbehagyott vagy el sem kezdett feladataik miatt, akik látszólag nem törődnek a következményekkel. Látszólag nem nyugtalankodunk, mivel nem gondolunk elvégzetlen feladatainkra, de azok mégsem tűnnek el teljesen a tudatunkból, és ez feszültséget okoz. Ezt nevezzük elkerülésnek. Amikor az elkerült feladat gondolata újra felszínre kerül, az lehet ösztönző és gátló hatású is.

Ha a feladattal elkésünk, csalódást okozunk önmagunknak, s akár lelkiismeret-furdalásunk is lehet. Ám van olyan eset is, amikor a halogató személy egy unalmas, könnyű feladat elvégzését tudat alatt azért tolja ki, mert ha elég későn fog hozzá, akkor az idő rövidsége miatt stimulálóbb lesz a feladat és több kihívást jelent. Így, hogy van egy kis kockázat, már jobban élvezi a munkát.

00006_halogato_ember_oraja.jpg

A halogatók típusai


A halogatásra hajlamos emberek jól elkülöníthető típusokra oszthatók.

1. Dacos

Azt akarja elkerülni, hogy mások irányítsák, ezért minden feladatot tudatosan szabotál.

2. Túlvállaló

Rendszeresen több feladatot vállal fel, mint amennyit ideje, képességei, lehetőségei engednek, ezért képtelen őket végrehajtani.

3. Kényelmes

A stresszt, a kihívásokat / megpróbáltatásokat akarja elkerülni a feladatok halogatásával, és inkább valamilyen kellemes dolgot csinál helyette

4. Maximalista (tökéletességre törekvő)

Inkább bele se kezd a feladatba, ha úgy érzi, hogy nem tudja tökéletesre megcsinálni, vagy belekezd ugyan, de képtelen befejezni, elengedni a munkát, mert nincs megelégedve saját teljesítményével.

5. Álmodozó

Van ugyan motivációja a feladat elvégzésére, de nem képes felmérni és megtervezni a feladatvégzést, így nem tudja elérni a kitűzött célt.

6. Aggodalmaskodó

Szorong az új feladatoktól és a változástól, nem mer hibázni, és azért halogat, mert szeretné elkerülni a sikertelenségből fakadó kudarcérzést.

7. Kríziskeltő

Az motiválja, hogy egyre kevesebb ideje van a feladatra, és a határidő közeledtével izgalom tölti el. A krízishelyzetben azonban másokat hibáztat, egyedül ő nem hibás érte.

00006_halogatas6.jpg

Hogyan győzhető le a halogatás?

A halogatás önbénító magatartás, amit azért nehéz legyőzni, mert nemcsak viselkedésbeli sajátosságról van szó, hanem bizonyos hajlamosító személyiségjegyek ráerősítenek. Mivel a gyökere az önszabályozás hiánya, elsősorban az önfegyelem és az önkontroll növelésével lehet rajta segíteni. Ebben segít például a feladat kimondása, mert a végrehajtási szándék kinyilvánításával mintegy elkötelezzük magunkat.

Takács Ildikó azt ajánlja, hogy először a halogatás okát tárjuk fel, és annak megszűntetésével küzdjünk a halogatás ellen. Ha az illető azért halogat, mert a feladat unalmas, akkor érdekessé kell tenni, értelmet és változatosságot adni neki. Ha túl bonyolult, akkor segíthet, ha kisebb részegységekre bontjuk, amelyeket könnyű elvégezni, így sikerélményt adnak, és ez további feladatvégzésre motivál. Ha az a gond, hogy valaki túl nehéznek, megterhelőnek, fenyegetőnek érzi a feladatot, vagy önmagát véli rá alkalmatlannak, akkor érdemes átkódolni a fenyegetés fogalmát. Ennek módja, hogy lehetőséget adunk az illetőnek a kudarc veszélye nélkül elvégezni a feladatot (mintegy kipróbálni benne magát).

 

A cikk Dr. Takács Ildikó előadása és dolgozata alapján készült.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://alelekszinei.blog.hu/api/trackback/id/tr8012588227

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.