A lélek színei

Jótett helyébe... várd azt, hogy újabb jót tehess!

2017. június 08. 12:23 - A lélek színei

Avagy mi indít minket önzetlen jótéteményre egy idegennel szemben? Reflektorfényben az altruizmus

00004_eletmentes2.jpg

Kutatások szerint kétszer annyi pénzt vagyunk hajlandók feláldozni egy másik ember megmentése érdekében, mint azért, hogy saját magunkat megkíméljük a fájdalomtól. Vannak, akik fél veséjüket áldozzák fel, hogy megmentsék egy ismeretlen életét. Vajon mi magyarázza ezt? Vajon miért érzünk empátiát bajba jutott embertársunk iránt? Rengeteg kutatás készült arról, hogy vajon önző vagy önzetlen indokok vezetnek minket, amikor segítünk valakin. Olyan proszociális viselkedésről van szó, amelyet mások szükségleteinek figyelembevétele motivál. Amikor saját életünket áldozzuk fel valaki – pl. egy gyermek – megmentése érdekében, végső soron az emberi faj fennmaradásához járulunk hozzá. Ha nem származna ebből a fajta viselkedésből valami előny az egész emberiségre nézve, akkor a természetes szelekció kiirtotta volna. A hősök azonban a mai napig itt vannak köztünk...

Az életösztönt is elnémító késztetés a jócselekedetre

Az önfeláldozó viselkedés szembe megy olyan ösztönökkel, amelyek évezredek során át kódolódtak be a génjeinkbe. Már az ókorban, i. e. 195-ben kimondta a Római Köztársaság komédiaszerzője, Plautus, hogy ember embernek farkasa. 2000 évvel később Darwin A fajok eredete (1859) c. munkája hasonló szemléletről árulkodik: ő állította fel az elméletet, mely szerint a természetes szelekció alapja a túlélésért és az utódnemzésért folytatott harc, amely a legerősebbek, legtalpraesettebbek kiváltsága. Mégis vannak emberek, akik a halállal farkasszemet nézve mentik meg mások életét háború sújtotta országokban. Ha ember embernek farkasa, akkor mi magyarázza ezt?

Persze, egyénenként változó, hogy ki mennyire tudja átélni mások szenvedését.

Kimutatták, hogy az altruizmusra hajlamos emberek az átlagnál jobban felismerik a mások arcára kiülő félelmet. Ennek oka, hogy az érzelemfelismerés szempontjából fontos agyterület, az amygdala náluk nagyobb területű és intenzívebben reagál a másik félelmére. Ez az érzelemfelismerés az empátia érzését váltja ki belőlük, amely fontos szerepet játszik a másiknak való segítésben, a jócselekedet megvalósulásában.

Készültek felmérések, melyek szerint tartós párkapcsolatra is többségünk olyan partnert keres, akiben van hajlam az altruizmusra, mert ez elég jól előrevetíti, az illető mennyire lesz odaadó társ és szülő.

Az altruizmust magyarázó elméletek

A jótékonyság, az altruizmus jelensége jó ideje foglalkoztatja a tudósokat: a szociológia és a biológia, valamint a pszichológia is kutatta. Szinte minden irányzatnak megvolt a maga elmélete róla. Egyes korai elméletek szerint jótettet nem önzetlenül hajtunk végre, hanem saját belső feszültségeinket, bűntudatunkat akarjuk vele csökkenteni. Más irányzatok olyan személyiségvonásokhoz kötik az altruizmust, mint pl. a kalandvágy. Megint mások gyerekkorban látott modellekben keresik a megoldás kulcsát. A számos elmélet közül kiemelkedik az alábbi három:

1. Rokonszelekciós modell

W. D. Hamilton elmélete, mely szerint egy társunk megmentésével saját génjeink helyét akarjuk biztosítani a következő generációban – már amennyiben egy rokon vagy családtag életét mentjük meg. De ez nem magyarázza, miért mentünk meg idegeneket, akikkel egyáltalán nincsenek megegyező génjeink.

2. Csoportszelekciós modell

Wynne-Edwards elmélete, mely szerint csoportunk egy tagjának megmentése a csoport egészének túléléséhez, fennmaradásához járul hozzá. Még akkor is előnyös csoportszinten, ha mi magunk nem éljük túl, ez magyarázza, hogy az önfeláldozás képességét az evolúció nem irtotta ki belőlünk.

3. Reciprok altruizmus elmélet (1971)

Ez az elmélet veti fel azt a lehetőséget, hogy amikor segítünk másokon, a segítség csak látszólag önzetlen: valójában azt reméljük, hogy valamilyen formában megtérül nekünk a jövőben. Ez azonban nem magyarázza meg azt a jelenséget, hogy az önfeláldozó, segítő, hősies tettet végrehajtó emberek olykor névtelenségbe burkolóznak. Ha a jutalom vágya hajtaná őket, akkor nem titkolnák el kilétüket, az életüket pedig pláne nem áldoznák fel.

Mi késztet minket önfeláldozásra? Ernst Fehr kutatása

A legrangosabb tudományos folyóirat, a Science közölte a University of Basel berkeiben végzett kutatást, amely végre lerántja a leplet az önfeláldozó viselkedés valós indokairól. A kutatók fMRI segítségével megfigyelték, hogy mely területek aktiválódnak az agyban egy altruista cselekedet során, de ez még kevés lett volna a rejtély megoldásához.

Azonban a három érintett agyterület (az elülső cinguláris kéreg, az anterior insula és a ventrális striátum) közötti interakciókat elemezve rájöttek, hogy az önfeláldozásra való egyes motivációknak neurofiziológiai ujjlenyomata van. Ezek az ujjlenyomatok olyan stabilak, hogy 80%-os pontossággal meg lehet belőlük állapítani, hogy az illetőt önző vagy önzetlen indok vezérelte.

Arra is rájöttek, hogy az általában önzőbb embereknek látniuk kell a másik ember szenvedését ahhoz, hogy több jócselekedetre indítsuk őket, míg az alapvetően altruista beállítottságú embereknél az növelte a jótettek számát, ha a kölcsönösség érzetét keltették fel bennük. Tehát ismerni kell valakit ahhoz, hogy hatékonyan lehessen jótékonyságra ösztökélni.

00004_adakozas.jpg

Te hogy állsz az adakozással?

A rászorulóknak való adakozás a hatékony altruizmus formái közé tartozik. Azok, akik elutasítják a jótékonyságnak ezt a módját, általában a következő érvekre hivatkoznak:

1. Úgy gondolják, hogy az általuk nélkülözhető összeg úgyis túl kicsi ahhoz, hogy változást hozzon.

Ez akkor igaz, ha Bill Gates vagy a Facebookot alapító Zuckerberg adakozásaihoz hasonlítod saját szerény hozzájárulásodat. Valójában relatív, hogy egy adott összeg mekkora segítséget jelent. Ami neked kis összeg, egy fejlődő országban valakinek hatalmas pénz. Ezt legjobban az alábbi példával lehet bemutatni.

Az USÁ-ban egyetlen vakvezető kutya kiképzése 40 000 dollárba kerül (kb. 12 millió forint), míg egy fejlődő országban egy Trachoma (szemcsés kötőhártyagyulladás) meggyógyítása 20 és 50 dollár között van. Vagyis egyetlen amerikai vakvezető kutya kiképzésének árából egy fejlődő országban 2000 embernek lehetne visszaadni a látását!

2. Attól félnek, hogy a pénz, amit kifizetnek a jótékony célra gyűjtő személynek, nem jut el a célig.

Ezt a kételyt oszlathatják el az olyan kezdeményezések, mint pl. a GiveWell, amely hatékonyság alapján osztályozza a jótékonysági szervezeteket. Ez a szervezet néhány lelkes altruista ember szövetségéből nőtt ki, akik tudni akarták, hova adják a pénzüket, ha a legtöbb jót akarják tenni. Több ezer munkaóra fekszik abban a kutatásban, amely rangsorolja az adományokat fogadó szervezeteket, hogy az átlagember biztos lehessen benne, a pénze jó helyre kerül.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://alelekszinei.blog.hu/api/trackback/id/tr6112576647

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

indygo 2017.06.09. 16:10:31

Talán még nem halt ki az emberekből az emberség és a segítőkészség.

midnight coder 2017.06.10. 10:04:53

Alapvetően akkor jótékony az ember, ha látja hogy a másik ember erre rászorul. Amikor pedig ezzel visszaélnek az elég drasztikusan csökkenti le az emberek szolidaritásérzetét.

Különösen érdekes ebből a szempontból a modern társadalom, ami az újraelosztással eleve elviszi a jövedelmed nagy részét azoknak a támogatására, akikkel amúgy nem feltétlenül lennél szolidáris. Nem szívesen támogat az adójából az ember olyasvalakit aki büszkén hirdeti, hogy ő a farkából is megél.