A lélek színei

Tényleg empatikus vagy, vagy csak úgy hiszed?

2017. június 07. 08:32 - A lélek színei

Ezt kell tenned, ha igazán empatikus akarsz lenni egy nehéz helyzetbe került emberrel

00003_empatia.jpg

Te empatikus vagy? Előfordul, hogy együttérző, empatikus embernek tartjuk magunkat, de valójában nem vagyunk azok. A bajban levő ember, aki megosztja velünk nehézségeit, úgy érzi, nem vagyunk képesek átérezni az ő problémájának súlyát. Vajon miért érzi úgy, mikor mi azt gondoljuk, mindent megtettünk? Meglehet, hogy nem vagyunk tisztában vele, mi az igazi empátia, és mi az, ami csupán szimpátia. „Lehetne rosszabb is!” – mondod neki. – „Legközelebb sikerülni fog.” De ezzel valóban segítesz? Hogyan hatnak ezek a szavak a bajban levő emberre? Mit érzünk, amikor halljuk őket? Van, hogy még nagyobb dühöt érzel, amikor a másik segítő szándékkal fordul feléd, de közben nem empatizál veled. Az empátia ugyanis jóval több, mint sajnálni a másikat és vigasztaló szavakat mondani. Az empátia egy készség, amit bizonyos emberek – a pszichopaták – kivételével bárki képes elsajátítani. De mi a különbség empátia és szimpátia között? Hogyan lehetünk igazán empatikusak?

Milyen az empátiás reakció?

Ha azt mondod: „Nem lennék a helyedben!”, az nem empátia. Miért? Mert nem vonódsz bele a másik ember fájdalmas érzéseibe, nem merülsz alá és éled át őket vele együtt. Lehet, hogy szimpatizálsz vele, sajnálod, de az empátia több ennél. Az empátia során tudatosan úgy döntesz, hogy beleéled magad a helyzetébe és veszed a fáradságot, hogy értelmezd, feldolgozd élményeit az ő érdekeit szem előtt tartva – de három lépés távolságból, objektíven. Ez az értelmezési fázis megvéd a túlzott bevonódástól, ugyanakkor őszintén, ítélkezés nélkül fordulsz a másik ember felé.

És ezzel segítesz rajta? A nem empatikus emberek gyakran védekeznek azzal, hogy semmit se segít a másikon, ha átélem vele együtt az érzelmeit, a fájdalmát. Nincs igazuk. A legtöbb ember nem vár mást, amikor megosztja nehézségeit valakivel, csak megértő odafordulást, meghallgatást, vagy egy támogató ölelést. Tehát nem megoldást, tanácsot kell adni, mégis sokan ezt tesszük az empatizálás helyett.

Mit jelent a bevonódás élménye és annak hiánya?

A szimpátia egy automatikus érzelmi válasz, amiben nincsen empátia. A köznyelvben a „szimpatikus” kifejezést akkor használjuk, ha valaki rokonszenves a számunkra. A pszichológiában a szimpátia egy ösztönös érzelmi rezonálást jelent, amit akár egy ismeretlen ember aktuális problémája is kiválthat. Ám ha szimpatizálunk valakivel, az még nem empátia, mert nem merülünk bele érzelmileg a másik fájdalmába.

00003_empatia2.jpg

Hogyan fejleszthető az empatikus képesség?

Egy kis erőfeszítéssel, elszántsággal egyénileg is fejleszthetjük, de vannak erre különböző csoportterápiás módszerek is. A biblioterápia, művészetterápia vagy pszichodráma, ahol az emberek szűk körben bizalmasan osztják meg a csoporttal személyes problémáikat, különösen alkalmas az empátia fejlesztésére. Megfigyelhetjük, a többiek milyen reakciót adnak, hogyan mélyülnek el egymás problémáiban – de legjobb minta a terapeuta, aki szakmájából kifolyólag is megértő, empátiás figyelemmel fordul páciensei felé.

Gyerekek esetében mesékkel szoktak dolgozni: a mesében átélt élethelyzetekkel azonosulnak a kicsik. Ezt a képességet is, mint minden mást, leginkább mintakövetéssel lehet elsajátítani, ezért érdemes már gyerekkorban kifejleszteni az empátiát. Ha a szülő vagy tanár megértéssel fordul a gyerek felé, ha átérzi az ő kis világának aktuális problémáit, azzal olyan mintát mutat, ami később természetes lesz a gyerek számára. Nem lesz rá szükség, hogy felnőttkorban tanulja meg az empátiás odafordulást, mert felnőtt korára már teljesen elsajátította.

Miért fontos, hogy képesek legyünk az empátiára?

Nem túlzás azt mondani, hogy empátia nélkül felszínesek és törékenyek maradnak emberi kapcsolataink.

Aki ódzkodik érzelmileg bevonódni és átélni valaki problémáit – mondván, hogy neki az nem jó érzés –, akár el is veszítheti szerettei bizalmát. Ha ugyanis nem vagyunk empatikusak, ha nem a megfelelő módon reagálunk, párunk vagy barátaink legközelebb nem velünk fogják megosztani a problémáikat.

A megértő, őszinte támogatás az, ami segít elmélyíteni egy kapcsolatot, akár barátságról, szerelemről, munkatársi vagy szülő-gyerek kapcsolatról van szó. Az őszinte odaadás, az önzetlen odafordulás nemcsak a másiknak nagy segítség, de saját lelki fejlődésünk, valamint szociális hálónk erősítése érdekében is fontos lépés.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://alelekszinei.blog.hu/api/trackback/id/tr2712569113

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Jakab.gipsz 2017.06.08. 09:17:33

@wmiki:

Akadnak közöttünk, beteges hazudozók szocio-pszichopaták is, és persze szkizoidok is, velük szemben az empátia, felér egy öngyilkossággal.

Nem vagyok az :(
Kösz Orbán!